„Megjósolom, hogy a következő generáció legnagyobb lehetősége abban rejlik, hogy
az emberi hajlamot az együttműködés és a megegyezés irányába tudják terelni a
versengés és a rivalizálás helyett. Ez lehet napjaink legkreatívabb tapasztalata.”
Derek C. Bok, a Harvard Egyetem rektora
Napjainkban mindennapossá vált a konfliktushelyzetekkel való találkozás mind
résztvevőként, mind pedig szemlélőként. Az agresszió óhatatlanul begyűrűzik az
oktatási intézmények falai közé is, hisz a látott, hallott brutalitás példaértékűvé,
elfogadott gyakorlattá, vagy éppen félelemkeltővé válhat a gyerekek, szülők számára.
A pedagógusok egyre eszköztelenebbnek érzik magukat a kialakult helyzet kezelésében.
Ennek megoldásához nyújtanak kínálatot a büntetőeljárások során már permegelőzési
illetve perhelyettesítési szándékkal alkalmazott technikák, módszerek.
Az alternatív vitarendezési eljárások terjesztésének feladatát vállalta fel az
OFI (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet) 2 éves projektje is, melyet „Az alternatív vitarendezés, az érdek alapú tárgyalás és a resztoratív technikák
bevezetése a szakképző intézmények működési és nevelési gyakorlatába” címmel indított el.
A képzés a rogers-i személyközpontú megközelítés alapelveire épül. Az egyes képzési
modulokban saját élményű tanulással szerezhetik meg a pedagógusok a konfliktuskezelési
ismereteket, kompetenciákat a kommunikációs, konfliktuskezelési, mediációs és
resztoratív, azaz helyreállító technikák elsajátítása terén.Mit rejtenek ezek,
a pedagógusok számára akár újdonságnak tűnő kifejezések?
A mediáció közvetített tárgyalás, olyan konfliktuskezelő eljárás, melyben a részvétel
önkéntes. A mediátor egy közvetítő, aki a vitában pártatlan, semleges fél, nem
ítélkezik, hanem segít a felek megállapodásra jutásában. Irányítja a tárgyalást,
mindkét félnek azonos esélyeket biztosítva, a szükséges technikák felhasználásával.
A múltban történt események helyett a jelen szükségleteit és a jövő megoldásait
helyezi előtérbe. A főszerep tulajdonképpen a konfliktusban álló feleké, a döntést,
a megoldást is ők hozzák. Ha jó megállapodás születik a mediáció eredményeként,
akkor minden résztvevő nyertesként, megelégedetten áll fel az asztaltól.Természetesen
nem lehet minden pedagógus egyben szakképzett mediátor, de az eljárás megismerésével
új és hasznos vitarendezési stílust tanulhat: hogyan kell az érdekeinket kifejezni,
hogyan kell úgy egyezkedni, hogy a másiknak is elfogadható legyen a megoldás,
és ennélfogva önként vállalja a megállapodás betartását. A mediáció technikái
közül nélkülözhetetlennek tartom a mindennapok pedagógiai helyzeteiben is a negatívumot
pozitívumba átfordító megfogalmazást, az ún. „semlegesbe fordítást”, a panaszok
átalakítását szükségletekké, az elismerést, az egyenlő feltételek kínálatának
biztosítását.
A normaszegésre adott válaszok egyikét alkotják a már korábban említett resztoratív
eljárások. A resztoratív vitarendezés olyan technika, ahol a sértett és az elkövető
mellett egy harmadik, független fél is bevonásra kerül. A kör-modellek és konferencia-modellek
célja a konfliktust kiváltó személy(ek) visszaintegrálása a közösségbe, kirekesztés
nélkül, az összes érdekelt közös döntésével. A tárgyalást egy facilitátor szerepet
betöltő személy irányítja. Elhangzik többek között az áldozat véleménye, így az
elkövető szembesülhet a következményekkel. A tárgyalás eredménye az a megállapodás,
amely tartalmazza, hogy az elkövető önkéntes ajánlásaival hogyan teszi majd jóvá
az okozott kárt.
Ez az eljárás az oktatás érintettjeinek bevonásával garancia lehet az egyre gyakrabban
megjelenő erőszakos cselekmények visszaszorítására, a lemorzsolódás csökkentésére,
a hátrányos helyzetű gyerekek elfogadásának, beilleszkedésének segítésére, az
oktatás résztvevői közötti kommunikáció, együttműködés fejlesztésére.
Írásommal arra szerettem volna ráirányítani a figyelmet a teljesség igénye nélkül,
hogy vannak alkalmazható és megtanulható technikák, melyek használata ugyan nem
ad biztos receptet, de vitathatatlan előnyöket eredményez minden érintett számára.
Gálné Molnár Klára
gyermekvédelmi szaktanácsadó
XIII. ker. PSZK
