Huszonéves fiatal férfi énekel (?), hadonászik, vonaglik, a hangja sem különös, nincsen benne semmi megkapó. Egész lényén átjön, hogy nem érzi jól magát a bőrében, vagy ezt próbálja kommunikálni a nézővel.

Úgy tűnt, hogy legyen ez a képi világ furcsa, modernül individualizált, a fiatal generáció számára egyértelműen kifejezett. Ő ezen érzelmek felkorbácsolásával kíván sok-sok követőt szerezni. Nem mellékesen belőlük lesz talán az egyre szélesebb rajongó tábor, az egyre zsúfoltabb lemezpiacon.

A XXI. század fiatal emberének nincs is más mondanivalója a többiek számára, mint a fájdalom a létben: a zsúfolt nagyvárosokban a stressz-szint emelkedése a személyes szféra szűkebbé válásával, a magánterület védelmezése, esetleg az idősebbekkel való szembenállásra buzdítás, különben még ők fogják megfegyelmezni őket a társas együttélés szent dumájával.

A klip tömeglélektani üzenete jól kivehető a fiatal énekes fekete öltözetéből, hajviseletéből, a fiú lesoványodott testét beborító tetoválásokból, ékszereiből, előadásának modorából, összerendezetlen mozdulataiból. Valamennyi néző számára közli, érezd magad rosszul a bőrödben! Tagadd meg korábbi elveidet! Különben is arra valók a szabályok, hogy felrúgjuk azokat! Ha akarod, rúgd szét, tedd tönkre környezetedet is! Élj a pillanatnak, a jövő sosem biztos!

A háztető peremén ugrálva-billegve talán arra is késztetheti Eminem a követőit, hogy próbálják ki ezt az – ugyan teljesen értelmetlen és fölöslegesen veszélyes – adrenalint fokozó, és erős elszántság helyett inkább nagyfokú ostobaságot igénylő mutatványt. Talán még jobban ráéreznek a helyzet fiziológiás hatásaira. Hátha ennél még jobbat, vagyis „meredekebbet” is képesek közben majd kitalálni.

Hogy a veszélyhelyzettel nem számolnak? Ugyan már?! Ettől lesznek különlegesebbek az átlag tömeg-köznapi embereihez képest. Sőt, társadalom felettinek kell éreznie magát a fiatalnak, erre szolgálnak szófordulataik, (ha ennek nevezhető mindaz a trágár szóhalmaz, amit használnak zenélés közben), a fogyasztási cikkei, ezt fejezik ki magatartásukkal, mivel erre ösztönzi őket a kereskedelmi média.

Ha jól belegondolok, lehetne pozitív mintákat is közvetíteni, ugyanígy, a tévécsatornákon keresztül a fiatalok számára. Oppozíció- és agresszió menteset. Mellőzve az összes, hasonló színvonalú és hozzáállású csatorna szenzációhajhász, olcsó fogásait, a rombolás, a durva beszéd, a zárt világú öntörvényűség, a másik ember jogait semmibe vevő viselkedés divatját.

A változás iránti igényünk, nekünk pedagógusoknak abban keresendő - és a legnagyobb változást is attól várhatjuk -, hogy ha az erkölcsi+nevelési szélmalomharcunkban mellénk áll végre - a médián keresztül - a társadalom.

Legyen már vége ennek a sok szennynek, amit egyes tévécsatornák zúdítanak a nézőkre!

A reklámok is azt sugallják: ha nem veszed meg azonnal ezt vagy azt a legújabb és nagyon értékes(?) holmit, akkor nem is számítasz a mai világban. Anélkül senki és semmi vagy!

Mellőzve persze közben minden szűrést, kontrolt vagy valami minimális kulturális színvonal megkövetelését, csak rázúdul a nézőkre a vizuális áradat, és bizonyosan rossz irányba befolyásolja fiataljaink tudatát, értékrendjét.

Legyen divat inkább a harmóniára törekvés az érzésekben, a gondolatokban, a fiatalok jelenében és életében! Élvezhetően, szépen énekelni csak így lehet, szerintem ezt mindenki tudja, érzi legbelül.

Markovits Judit
gyermekvédelmi szaktanácsadó