Gyermekvédelmi tanfolyam Kispesten

Izgalommal vártuk a tanfolyam kezdetét. Volt, aki azért, mert most kezdte a gyermekvédelmi munkát, és sok kérdése van ezzel kapcsolatban, volt, aki azért, mert sok éves munka áll mögötte, és el sem tudta képzelni, hogy valami újat is hall ott. Természetesen olyan kolléga is volt, aki féltette az idejét, hiszen hatvan óra az hatvan óra.

Abban viszont valamennyien megegyeztünk, hogy köszönet illeti a kispesti Gyermekjóléti Szolgálat vezetőjét, Víghné Vincze Erzsébetet, hogy lehetővé tette számunkra a tanfolyam elvégzését, hogy nem kellett órákat utazni „helyben” voltak az előadások. Azaz butaságot szólok, az együtt töltött alkalmak nem előadások voltak, sokkal inkább jól szervezett foglalkozások, konzultációk, ugyanis bátran kérdezhettünk, beszélhettünk, megoszthattuk gondolatainkat, kétségeinket, problémáinkat. Jól képzett előadóink meghallgattak bennünket, sokat segítettek. Aki csak belekóstolt a gyerekvédelembe, az tudja, hogy az iskolai élet egyik legnehezebb területe ez, hiszen nem csak fizikailag, szellemileg, hanem lelkileg is igénybe veszi a pedagógust. Munkánk során emberi tragédiákkal szembesülünk, gyermeksorsokkal találkozunk, és sokszor saját korlátainkba ütközünk. Ez nagyon megvisel bennünket- így igen jó volt a pszichológussal beszélgetni, vagy a kommunikációs gyakorlaton részt venni. Csillag Ferenc jogi ismeretei segítettek elboldogulni a törvényesség útvesztőjében. A Bódi testvérek a mindennapi munkához- nyilvántartás, fejlesztés, sni gyerekek- adtak segítséget.

Tannfolyamunk vezetője: Pleyerné Lobogós Judit gondoskodó szeretetével biztosította az együtt töltött alkalmak kellemes, oldott légkörét. Pedagógusként tudom, milyen nagy szó, hogy már az első találkozástól kezdve a keresztnevünkön szólított. Sok segítséget kaptunk az esetfeldolgozásokhoz, a záró dolgozat megírásához. A vizsga meg olyan kellemes volt, hogy szívesen megismételnénk.

Gyorsan teltek a hetek s egyre szívesebben mentünk a foglalkozásokra. Azt éreztük, hogy itt minden értünk van, itt fontosak vagyunk.

Mindennapi munkánk fogja igazolni a tanfolyam hozadékát.

Az együtt töltött órák igazi jó kis közösséggé kovácsoltak bennünket. Tulajdonképpen évek óta ismerjük egymást, de még is a tanfolyamon ismertük meg egymás valódi énjét. Tudjuk, hogy milyen problémákkal küszködik a sor eleje és vége. Persze ezt az utóbbi mondatomat csak az érti meg, aki részt vett a tanfolyamon.

Köszönjük Juhász Marikának a helyszín biztosítását, hogy otthont adott a tanfolyam idejére, köszönjük a teát, az „életmentő” kávét, a fénymásolást, a technikai segítséget.

            Összességében jó volt… Folytathatjuk?

            Weiperth Vilmosné