Én nem. Mégis egy-egy beszélgetésen azt élem meg, hogy pedagógusként, iskolapszichológusként is azt kell megmutatni, hogy: „Az ERŐ VELEM van.”

Egy kilencedik kerületi szakközépiskola pszichológusaként magam is gyakran élek meg a tanórákon feszültséget. Sokszor tapasztalom a kollégáimmal való beszélgetés során a fiatalok kontrollálatlan viselkedése miatt a tehetetlenség, düh, harag és elkeseredés megjelenését.

A mindennapos munka során a tehetetlenség érzést okozó kamaszkorú diákok magánélete és iskolai karrierje rendszerint elkeserítő és megdöbbentő. Talán mi, akik biztonságos, szerető, mondhatni „védett” családban élünk, el sem tudjuk képzelni, milyen - irigylésre nem méltó - élettapasztalatokkal érkeznek a középiskolába a fiatalok.

Többen közöttük felnőtt szerepben állnak helyt (házi munka ellátása, testvérre vigyázás, saját szülei lelki társa, krónikus beteg gondozása stb.). Az önmagukkal, társaikkal, pedagógusokkal erőszakosan viselkedő tinik esetén  egy-egy beszélgetést követően gyakran komplex, szakszerű megoldásra váró problémahalmaz áll a háttérben:

    Évek óta húzódó családi krízisek (többszörösen feldolgozatlan gyász)

    A szülők válása (válási folyamat elhúzódása, láthatási problémák)

    A szülők pszichológiai, pszichiátriai problémája (pl.: depresszió, alkoholprobléma, játékszenvedély, pánikbetegség stb.)

    Iskolai kudarcok (évismétlés, kiközösítés, beilleszkedési problémák) sora

A hiteles, érzelmileg intelligens, jó pedagógiai érzékkel megáldott, stabil emocionális bázissal rendelkező, tapasztalt kollégáim is gyakran falakba ütköznek. Egy harminc fős osztályból általában három – négy olyan tanulóval találkozunk, akinek komplex problémája komoly együttműködés és következetes szülői és szakértői támogatás esetén lehetne csupán hatékony.

A felelősségkörök eltolódását gyakran tapasztalom iskolapszichológusként. Sok esetben a szülők és a speciális szakintézmények feladatkörét is több esetben a pedagógusok látják el. A pedagógusok túlterheltsége a tisztázatlan kompetenciahatárokból, a felmerülő anyagi és ellátórendszer hiányosságaiból, valamint a szakemberek hiányából (pl.: kevés a gyermekpszichiáter) ered.

Az iskolai erőszak okainak feltárásával kapcsolatos, a Budapesti Rendőr- főkapitányság által megszervezett konferencia a különböző területeken dolgozó szakemberek (rendőr, igazságügyi szakértő, jogász, pedagógus, ifjúságvédelmi felelős, szociális munkás, színész stb.) összefogásának fontosságát erősítette meg.

Az egyik oldalon az összefogás szükségessége fogalmazódik meg, míg a másik oldalon az anyagi és személyi feltételek hiányával szembesülnek azok a szakemberek, akik rendszeres támogatást igyekeznek nyújtani az erőszakmentesség elérésének érdekében. Az agresszív helyzetek leginkább az iskolában manifesztálódnak, azonban- véleményem szerint - a magcsalád (apa, anya, gyerek/ek) és szociális környezet problémáiból eredeztethetők.

• Hogyan motiválhatóak a szülő szerepben lévő felnőttek a felelősség felvállalására?
• Hogyan motiválható a diák, hogy erejét mutassa meg erőszakossága helyett?
• Hogyan lehet panaszkodás helyett cselekvésre és problémamegoldásra nevelni felnőtt embereket?
• Kinek a feladata az erő összpontosítására ösztönözni erőszak helyett?

Ezek a kérdések fogalmazódtak meg a konferencia hatására bennem új lendületet adva a munkámhoz. 

Nádai Ivet
pszichológus