Elsőként Tari Annamária pszichológus beszélt az Y generációról, az 1982-1995. között születettekről. Ők már nem tudják számítógép nélkül elképzelni az életüket. Elsődleges hírforrásnak az internetet tekintik, napi ügyeiket is szívesen intézik rajta keresztül, fontos számukra a virtuális közösséghez tartozás. On-line létet működtetnek, állandóan közölnek valamit magukról. Az internet terében szocializálódnak és identifikálódnak. De miután az érzelmi intelligencia teszi lehetővé, hogy valaki hatékonyan tudjon viszonyulni saját életéhez, viszont érzelmi intelligenciát csak élő szituációkban - általában csoporthelyzetben - lehet kialakítani és fejleszteni, így nem lesz megfelelő önképük és önértékelésük. Hisz az interneten egyrészt mindenki arctalan, másrészt nem kötik a valóság korlátai, és nincsenek útbaigazító visszajelzések sem.

Már az X generáció, a szülők generációja számára is minden fontos dolog anyagi természetű volt (a ház, a kocsi stb. megszerzése), és nem érzelmi, így nem meglepő, hogy az általuk nevelt Y generáció azt látja, hogy amire szükség van, az csak a pénz. Fogyasztói társadalomban élünk, és ennek a társadalomnak az a célja, hogy akarjuk megvenni azt, amit kínál.

Mondhatjuk, hogy az Y generáció úgy definiálja önmagát, hogy „változom, tehát vagyok”, mert ha nem tartanak lépést a világgal, akkor kimaradnak, hiszen a verseny nagyon erős, nehéz megfelelni a követelményeknek. Ugyanakkor a média azt sugallja, hogy elég jókor jó helyen lenni, minden a szerencsén múlik. A főiskolai tanárok egy része szerint az Y generációt nem érdekli semmi, nagyon közömbösek. Ennek oka lehet, hogy az interenten nincs szabály, szigorítás, minden elérhettő mindig mindenkinek. Egy 11 éves már bármit elolvashat, megnézhet az interneten, ezért egyre magasabb az elvárás küszöbe, amit nehéz áttörni. Ez még fokozottabban érvényes a mostani tizenévesekre, az úgynevezett Z generációra.

Dr. Szentesi Péter addiktológus témája az öngondoskodás volt. Elmondta, hogy az alkoholistákra jellemző tagadásos gondolkodásmód. Rejtegetik, kicsinyítik a problémát, halasztják, hogy segítségért forduljanak, pedig a a gyógyuláshoz szükség van az abbahagyás vágyához. De nemcsak az alkoholfüggőn, de annak családján is segítenünk kell, mivel amíg a családi rendszerre jellemző speciális játszmázás fennáll, legfeljebb alkoholfogyasztási szünetről beszélhetünk, állandó visszaesési lehetőséggel. Gyakori, hogy az alkoholbetegnek, vagy a drogfüggőnek van egy társfüggő partnere (pl. feleség, anya), aki kiszolgáló, segítőkész viselkedésévével valójában segít fenntartani ezt az állapotot. A változáshoz az alapvető értékrend szerint kell felállítani a rangsort: egészség, józanság, önbecsülés, önmagába vetett hit, önmaga és mások a számára fontosak felé irányuló szeretet. A gyógyulást a függőnek kell akarnia, neki kell erőfeszítést tennie, megdolgoznia ezért. A tapasztalat ugyanis az, hogy ezzel a betegséggel csak olyan módon lehet együtt élni, ha az érintett soha nem szűnik meg „karban tartani” az állapotát, vagyis életmódját, napi tevékenységét minden egyes nap tudatosan úgy építi fel, pontosan megtervezve minden cselekedetét, hogy az józanságának megtartását szolgálja.

Dávid Ferenc (Kék Pont Alapítvány) a mértékletességről beszélt (http://mertekletes.hu). Meg kell tanulni uralkodni az élet örömei felett. Arisztotelészre és Aquinói Szent Tamásra utalva elmondta, hogy ők úgy tekintettek a mértékletességre, melyben a személy akaratának jelentős szerepe van, szemben például az olyan erényekkel, mint az okosság vagy a bátorság, ahol az akarat sokkal korlátozottabban érvényesülhet. Ezért a mértékletes életmódnak már a nevelés szintjén is meg kell jelennie, hiszen egy tanulható és begyakorolható erény.

A 1800-as évek elején a Mértékletességi Mozgalmat az USA több államában hozták létre, hogy mérsékeljék a népesség alkoholfogyasztását. Azonban a teljes alkoholtilalom nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, épp ellenkezőleg, negatív hozadékai lettek (megjelent a feketepiac, az alkoholmaffia). Sokkal eredményesebb, ha urai tudunk lenni a vágyainknak: „A mértékletesség az a visszafogottság, amelynek révén ura maradunk örömeinknek, ahelyett, hogy rabszolgáikká válnánk. ... A mértékletesség minden időben erény, de annál nagyobb szükség van rá, minél jobb idők járnak.” (Comte-Sponville 1998). A fogyasztói kultúra térhódítása, azonban igencsak megnehezíti a mértékletesség erényének gyakorlását.

A Kék Pont Alapítvány honlapján elérhető egy szociális, aszketikus társasjáték, az Utazás Abcinenciába (a részvétel anonim). Abcinencia egy olyan képzeletbeli ország, ahol bár vannak elérhető drogok, azok fogyasztását mindenki önként mellőzi. Az emberek teljes drogmentességben élnek, nem isznak kávét, nem szívnak füvet, nem esznek csokoládét és nem isznak sem alkoholt, sem teát. A játék során ebbe az országba utaznak el egy teljes hétre. A játék célja az, hogy teljesebb képet alkothassunk a drogok saját életünkben betöltött szerepéről. Ha valaki az Abcinenciában eltöltött vakáció alatt véletlenül vagy szándékoltan drogot használ, akkor arról jegyzetet kell készítenie az útinaplójába, feljegyezve a fogyasztás okait és körülményeit.

Dr. Zacher Gábor toxikológus videóklipeken keresztül mutatta be a függőségek világát, amelyben a tévesen követett kortárs csoportminta elszívatja az első szál cigit, segít tekerni az első jointot, megitatja az első pohár alkoholt, miközben a fiataloknak egyáltalán nincs jövőképe. Nagyon veszélyes, hogy a fiatalok olyan sztárok közül választanak példaképet, akik maguk is darabokra estek szét a drogok világában. A függőség nem gyógyítható betegség, csak az absztinencia időszakát lehet kitolni minél hosszabbra. Segíteni pedig csak azon lehet, aki ezt hagyja.

Rencsényi Beatrice
szaktanácsaadó