Újrakezdés

A fővárosi oktatás irányítás a Szeminárium feloszlatásával nehéz helyzetbe került. Olyan időszakban kellett továbbra is gondoskodnia a pedagógusok továbbképzéséről, amikor új tanterv, új tankönyvek kerültek bevezetésre. A problémát úgy oldották meg, hogy a Fővárosi Tanács oktatási osztálya egyik csoportjaként a megszűnt intézmény megmaradó dolgozóiból – 18 vezető szakfelügyelővel és 8 adminisztratív, valamint technikai dolgozóval – létrehozták a szakfelügyeleti és továbbképzési csoportot.(SZTCS) Ennek vezetője a megszűnt intézmény igazgatóhelyettese lett csoportvezetői beosztásban. Az átszervezésből adódóan szükségessé vált a továbbképzési feladatok egy részének a kerületekhez történő decentralizálása. Hogy ennek a feladatnak a kerületek eleget tudjanak tenni, a megszüntetett álláshelyekből egy-egy továbbképzési felügyelői státusz létesítésére kaptak lehetőséget. A korábbi gyakorlóiskolát és a Fazekas Mihály Gimnáziumot pedig Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium névvel 12 évfolyamos iskolává szervezték át, majd egy év múlva, 1963. szeptember 1-jével a szakfelügyeleti és továbbképzési csoporttal közös igazgatás alá helyezték. A közös igazgatás azután három év múlva megszűnt.

Az átszervezés következtében a továbbképzés nagymértékű decentralizálása vált szükségessé. Központi szervezésben a szakmai továbbképzés tanfolyamai közül csak a vezetői tanfolyamok és a gyakorlati szemináriumok maradtak. A többi továbbképzési forma - a kerületi szakmai munkaközösségekre alapozva - kerületi oktatási osztályok irányítása alá került. A csoport tematikai ajánlatokkal és a munkaközösség-vezetők felkészítésével segített.

Az átszervezéssel ismét az intézmény hatáskörébe került az általános- és középiskolai szakfelügyelet irányítása. A szakfelügyelet irányításának és a szakmai továbbképzésnek összekapcsolása több vonatkozásban is módosította a szakfelügyelet tevékenységét. Munkájában előtérbe került a helyzetelemzés. A látogatásaik során szerzett tapasztalatok alapján elsősorban az iskolák igazgatóinak és a kerületi oktatási osztályoknak kellett tájékoztatást adni a jelentkező feladatok megoldásához. Tevékenységükben a segítő, tanácsadó jellegnek kellett kidomborodni. Nélkülözhetetlen volt közreműködésük a decentralizált továbbképzésben. Ugyanakkor az elemzésükben szereplő észrevételek támpontot adtak a központilag szervezett tanfolyamok szervezésében, anyagának, tematikájának összeállításában.

1966 márciusában a Fővárosi Tanács Végrehajtó bizottsága utasította az oktatási osztályt, hogy dolgozza ki a vezetés pedagógiájának, az iskolavezetés korszerűbbé tételének programját, és gondoskodjék arról, hogy hat év alatt minden fővárosi nevelő- oktató intézmény igazgatója végezze el a vezető tanfolyamot, valamint a Marxizmus – Leninizmus Esti Egyetem Pedagógus Tagozatának valamelyik választott formáját. Arra vonatkozóan is született határozat, hogy a továbbiakban csak azok kaphatnak a pedagógusok közül vezető beosztást, akik előzetesen elvégezték az SZTCS vezetőképző tanfolyamát. Ebből adódóan a vezetőképzés és a vezetői továbbképzés, a vezetés pedagógiai kérdéseinek feldolgozása az SZTCS programjának egyik legjelentősebb mozzanata lett.

Ebben az időszakban kerültek az állami zeneiskolák a kerületi tanácsok hatáskörébe, aminek következtében az SZTCS feladatköre kibővült ezek pedagógusainak továbbképzésével és szakfelügyeletük ellátásával.

1969. január 1-jétől az intézmény Szakfelügyeleti és Továbbképzési Intézet névvel működött tovább. Az újból “intézetté” váláskor egy tanulmányi és szervezési, valamint egy oktatástechnikai csoporttal bővült, mely utóbbi film- és diatárral egészült ki. Ez az iskolákat vizuális szemléltető anyaggal látta el. A szervezeti bővülés mellett a tartalmi tevékenység is szélesedett. 1970-től hatáskörébe került a szakmunkásképző intézetek közismereti tantárgyainak szakfelügyelete és ezek tanárainak továbbképzése. Új feladatként jelent meg a kerületi nevelési tanácsadók munkájának koordinálása, szakmai irányítása; nevelésszociológiai vizsgálatok végzése; jelentős mennyiségű pedagógiai szervezőmunka (írásbeli érettségi vizsgák, tanulmányi versenyek szervezése.) Feladatkörébe került a pedagógiai újítások véleményezése, a pedagógiai, módszertani kísérletek nyilvántartása, figyelemmel kísérése, az egyes iskolákban megnyitni szándékolt szakosított tantervű osztályok személyi és tárgyi feltételeinek vizsgálata, hogy csak néhány jelentősebbet említsünk. Jelentős szerep hárult az Intézetre a fővárosi közoktatás politikai döntések előkészítésében. Ezek között említésre méltó az óvodai ellátottság vizsgálata, az óvodák fejlesztésének problematikája; a napközi otthonok munkájának továbbfejlesztése, és az iskolaotthonos osztályok kialakítása; a gyógypedagógiai intézmények helyzetének vizsgálata, szakosításuk továbbfejlesztése.

1968 márciusában a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága ismét napirendre tűzte a fővárosi pedagógusok továbbképzésének helyzetét, és meghatározta a továbbfejlesztés elveit. Olyan újrendszerű továbbképzés mellett foglalt állást, amely nem különállóan nyújtja a pedagógiai, a szaktárgyi, valamint az ideológiai továbbképzést, hanem komplex jellegű. Az így kialakított komplex gyakorlati szemináriumok megőrizték a továbbképzés legjobb hagyományait Előadói az Apáczai Csere János Pedagógiai Akadémián megismert kiváló szakemberek voltak, a szemináriumokon az előadásban hallottakat a gyakorlat követelményei szerint alkalmazták. Az így kialakított programok országosan is alkalmazásra kerültek. A Végrehajtó Bizottság határozata alapján kialakult az Intézet tanfolyamainak perspektivikus rendszere:

• vezetői (vezetőképző, igazgatói, vezető óvónői)tanfolyamok,
• komplex gyakorlati szemináriumok,
• szakmai-módszertani tanfolyamok, melyek elsősorban gyakorlati segítséget nyújtottak,
• speciális tanfolyamok, melyeknek rendkívül széles skálája jelent meg .

Ezzel a továbbképzés a megfelelő színvonal biztosítása érdekében eltolódott a rugalmasan alkalmazható, a választhatóságot figyelembe vevő központi tanfolyami rendszer irányába, A tapasztalatcsere jellegű formák megmaradtak az un. decentralizált továbbképzés keretében, a munkaközösségekre támaszkodva. Az óvodai és az általános iskolai munkaközösségeket továbbra is a kerületek működtették, a középiskolák és a szakmunkásképző intézetek közismereti tantárgyait tanító tanárainak tapasztalatcsere jellegű továbbképzéséről munkaközösségeiken keresztül a Pedagógusok Fáklya Klubjával közös rendezésben központilag gondoskodott az Intézet.