1909–1934

Szülei fényképészek, műtermük a pesti Csikágóban, a Thököly úton állt. Mérei Gáspár Géza 37 évesen bekövetkezett halála után a Ferencet és három évvel idősebb Endre bátyját nevelő édesanya, Klein Valéria még kétszer ment férjhez; a fiúk három féltestvérrel együtt nevelkedtek. A tehetséges, de nyugtalan gyerek a nyolc gimnáziumi osztályt öt intézményben végezte el.

Sikeres érettségije ellenére a numerus clausus miatt magyar egyetemre nem vették fel. 1928-tól 1934-ig egy párizsi műszaki főiskola, majd a Sorbonne bölcsészhallgatója: politikai gazdaságtant, statisztikát tanul, az egyetemen irodalom szakos, filozófiával, szociológiával és pályaválasztási stúdiumokkal foglalkozik; tanulmányait a pszichológus Henri Wallon (1879–1962) tanítványaként fejezi be. Az Institut National d’Orientation Professionelle-ben pályaválasztási tanácsadói főiskolai oklevelet, a Sorbonne-on filozófia, szociológia, pszichológia és pedagógia szakos középiskolai tanári diplomát szerez.

Mérei még Magyarországon, az író-képzőművész Kassák Lajos (1887–1967), a magyar irodalmi avantgárd atyjának körében kerül kapcsolatba a munkásmozgalommal. A magyar szociáldemokrata és (illegális) kommunista, utóbb a legális francia kommunista párt tagja. Tevékenységéért letartóztatják, kiutasítják: titokban tér vissza Franciaországba.

Wallon marxizáló teoretikus és a baloldali értelmiség reprezentánsa is volt, Mérei barátai közül René Zazzóból (1910–1995) marxista gyermek- és fejlődéspszichológus, a magyar származású kommunista filozófusból, Georges Politzerből (1903–1942) a Résistance mártírja lesz. Mérei lázadásának kulturális oldala az avante-garde, a szürrealisták, valamint az egyetemes tehetségű művész, Jean Cocteau (1889–1963) iránti érdeklődése. Aktív tagja a magyar értelmiségiek, művészek kreatív-karneváli közösségének, a Törzsnek.

Ennek gyökere a kassáki Munka-körből kizárt úgynevezett ’oppozíció’, a költő, politikus, műfordító Justus Pál (1905–1965) és a filozófus Szabó Lajos (1902–1967) vezette radikális baloldali, de nem sztálinistán kommunista csoport volt. A 30-as évek Párizsában, majd az 1950-’51-es Budapesten újjászerveződő, a ’70-es évek közepéig fennálló Törzs filozófusokat (Hamvas Béla [1897–1968]), pszichológusokat (a M. F.-munkatárs Binét Ágnes [1920–1991]), avantgárd képzőművészeket (Bálint Endre [1914–1986]) egyesített; a Fény presszóban tartott összejöveteleivel és „rendezvényirodalmával” [1] a Kádár-korszak demokratikus ellenzéki szamizdatirodalmának és a magyar neoavantgárd egyes törekvéseinek előképévé vált.