A hozzászólásokból az is kiderült, hogy bár fontosnak tartjuk a felnövekvő nemzedék
erkölcsi nevelését, annak módjáról és eszközeiről nincs egységes felfogás.
A hozzászólások közül három véleményt emelek ki, melyek jól tükrözik a körvonalazódó álláspontokat.
***
"Örömmel olvastam az Intézet honlapján látható felhívást, melyről munkahelyi
e-mailből értesültem. Iskolámban 2004 óta, amióta a tantervi változás azt lehetővé
tette, tanítok etikát. Tapasztalatom szerint ezt a tárgyat kevés helyen oktatják,
így még fontosabb a központilag irányított összefogás, mint más tantárgyakból.
Az évek során sikerült némi tapasztalatot felhalmoznom, amit szívesen megosztok
másokkal.
Véleményem szerint etikára szükség van, mert az élet számos területén való boldogulás
nem a szaktárgyi felkészültségen múlik és az életminőség szubjektív megítélése
pont ezeken a területeken múlik. Emiatt én az etikatanításban elsősorban az emberi
lélek alaposabb megismerésére, az önismeretre helyezem a hangsúlyt, felhasználva
a legújabb lélektani eredményeket. A lélektan számos olyan módszert dolgozott
ki, ami a családban, más emberi közösségekben elsajátítható viselkedési mintáknál
eredményesebb eszközt adhat a kezünkbe tapasztalataink reális értékeléséhez, érzelmeink
kezeléséhez, sikeresebb döntéshozatalhoz, annak végrehajtásához és konfliktusaink
kezeléséhez. A rendelkezésre álló kevés időben általában eddig sikerül eljutni.
Örömmel tapasztalom, hogy az alapvető értékrenddel a diákjaimnál nincs baj. A
tantárgy megítélése - érthetően - elég szélsőséges reakciókat vált ki, az érdektelenségtől
a feszült figyelemig, ritkán az elutasításig. De a diákok néhány hét, hónap után
eljuttathatók odáig, hogy a tárgyat elfogadják és együttműködjenek. Sőt, számos
osztály igényel beszélgetéseket őket erősen foglalkoztató témákban. Mivel iskolánk
Pesterzsébeten van, nagyon aktuális kérdés számukra a roma lakossággal való együttélés,
aggodalommal figyelik többnyire a melegek térnyerését és erőszakos magamutogatását,
és erősen foglalkoztatják őket politikai és társadalmi kérdések is. Mindezek miatt
jobb lenne, ha lenne idő az egyénre figyelő lélektani ismeretek mellett, szociológiai,
állampolgári és jogi ismereteket is átadni és még több időt szánni a párválasztással,
családalapítással való kérdésekre. Elgondolkoztató, hogy számos tárgyból van érettségi
vizsga, de " felelős állampolgárságra", vagy "házasságra való érettség"-ről szóló
vizsga nincs, pedig mennyi minden múlik ezen egy ember életében.
Mivel az etika tantárgy, így értékelni is kell, ami kényesebb kérdés, mint a
többi tantárgynál, hiszen nem lehet szó burkolt magatartás- vagy szorgalomjegy
adásról. Én ezt úgy oldom meg, hogy az ismeretátadás lehetőséget ad tényanyag
írásbeli számonkérésre, értékelésre is, melyek során mindig vannak egyéni vélemény
bemutatását célzó feladatok is, melyeknél természetesen a tájékozottságot, a hozzászólás
összetettségét, mélységét, logikáját nézem, nem a konkrét tartalmát. Tapasztalatom
szerint ezt a diákok elfogadják és az értékeléssel nem szokott vita lenni.
Emellett, amennyire lehetőségeim engedik, igyekszem minél inkább a diákokat megmozgatni,
személyiség teszteket és hasonló feladatokat végeztetni velük és az előadó frontális
munka helyett egyre inkább kérdve-kifejtő módszert választani. Erre tapasztalatom
szerint egyre nagyobb igény is van, egy mégoly tartalmas és a nyelvükön szóló
magyarázatot, előadást is egyre nehezebben tudnak befogadni, ahogy sajnos a témákhoz
való hozzászólásuk, dolgozatukban adott válaszuk is az évek során inkább sekélyesedik.
A kiadott feladatok megoldásának minősége - természetesen itt sem a tartalma -
szintén értékelhető, így a diákok árnyaltabb értékelésére nyílik lehetőség, és
tapasztalatom szerint általában kifejezetten szívesen oldanak meg személyiségteszteket
és feladatokat.
Mindezek mellett úgy érzem, hogy a Mit tanítsak?-ra jobban tudok választ adni,
mint a Hogyan?-ra, ezért is látnék szívesen több segédanyagot az Intézet honlapján.
Természetesen saját bevált, vagy legalábbis általam jónak/ fontosnak tartott anyagaimat
is szívesen megosztom másokkal és nyitott vagyok a további gondolatcserére."
Magyar László
biológia-kémia-etika szakos
középiskolai tanár, Budapest
***
"Úgy vélem, az oktatás (a szaktárgyi fejlesztés) mellett nagy szükség van értékrend
átadására, érzelmi, társas intelligencia fejlesztésére, illemszabályok átadására,
egészséges és környezettudatos életmódra való nevelésre, de ezekből értelmetlen
önálló tantárgyat fabrikálni.
Nincs szükség etika, vagy logika, vagy illemtan, vagy tudatos vásárlás stb. tanórára,
de szükség van ezeknek a magatartásoknak, attitűdöknek a kialakításra. Ahogy a
logikus gondolkodás fejlesztése beépül szinte minden tantárgy szerkezetébe, ugyanígy
be kell építeni a fent felsorolt tartalmakat a létező tantárgyakba. Persze alkalmassá
kell tenni a tanárokat, hogy pl. társas intelligencia vagy erkölcsi érzék fejlesztése
címén ne dilettáns prófétáskodás zajoljon a tanteremben, hanem például tudatos,
felépített drámapedagógiai foglalkozás.
Az etika mint tantárgy önmagában álmegoldás; durva példát hozva: ha valaki ír
a tízparancsolatból egy 90%-os röpdolgozatot (mert egyet nem tud), lehet 5-ös
etika tantárgyból, de korántsem biztos, hogy diákunk interiorizálta azokat az
alapértékeket, melyeket tantárgyi szinten bemagol és visszaad. Azaz: a létező
tantárgyak ismeretanyagát kell oly módon átalakítani, hogy abba beleférjen mindez
a "tantárgyfeletti", de igen fontos tudás (társas, érzelmi intelligencia, értéktudatosság,
felelősségteljes környezeti magatartás stb.)
A tanítási módszerek bizonyos átalakulására is szükség van: az ismeretátadó frontális
oktatás tanulói aktivitás nélkül kevéssé alkalmas mondjuk döntéshelyzetek dramatizálására,
megélésére. Azaz: értelmes, ténylegesen hasznosítható módszertani továbbképzésekre
van szükség (sajnos sok nem ilyen...), hogy a tanárok minél szélesebb módszertani
készlete legyen. Mindehhez társulhatna - de nem tankönyvként - sok segédanyag
pl. vitaindító film- és színdarabrészletek stb. Fontos lenne ezek mellett a tapasztalatcsere,
de kevés tanárnak van energiája konferenciákra járni. Ezért jó lenne egy olyan
közös szakmai webes felület és fórum, ahová iskolák feltölthetnek kész óravázlatokat,
sikeres, kampányjellegű rendezvények forgatókönyvét, tapasztalataikat, kérdéseiket.
A téma persze hosszabb kifejtést igényelne, amire itt most nincs terem. Örömömre
szolgálna, ha véleményem eljutna a témakör illetékeseihez."
Péterffy Mátyás
magyar-spanyol szakos gimnáziumi tanár,
igazgatóhelyettes, Budapest
***
"Tapasztalatom szerint csak akkor lehet eredményes az etika oktatása, ha hiteles
az a személy, aki a gyerekek elé áll ebben a témában.
Természetesen más tantárgyakra is igaz, hogy a tanár személyiségének a szűrőjén
keresztül méri a diák - és dönti el, hogy kell-e ez neki, vagy sem, de ez az etika
tantárgyra hatványozottan igaz. Mint ahogy az a szülő is hiteltelenné válik a
kamasz gyereke előtt, aki prédikál ugyan a becsületről, kötelességtudatról és
hasonlókról, de közben adót csal, letagadtatja magát a telefonban, környezetpusztító
módon él stb. Mindig a tanár mögé néznek az iskolában is a gyerekek: mennyire
hiteles, amit mond... És ha annak bizonyul, kezdődhet a tudatébresztés: Hogyan
érdemes élni?
Akármilyen jó a tanterv, a tankönyv, bármennyire emelkedhet az óraszám, ha nem
hihető (a személyen keresztül), amit tanítunk, nem lesz eredményes, sőt... csak
ártunk vele."
Györgyné Kollár Gabriella
tanító, Ajka
***
Továbbra is érdeklődéssel várjuk a hozzászólásokat!
Végh Györgyi
vegh.gyorgyi@fppti.hu
