A LOGO oktatási szereplését 1987 óta az EUROLOGO elnevezésű nemzetközi konferenciákon  rendszeresen megcsodálhattuk, amelynek 12. találkozójára került sor az idén augusztusban, Párizsban. A cím az újonnan született, vagy helyesebben „újjászületett” CONSTRUCTIONISM’2010 konferencia szlogenjét hordozza. A konferencia hagyományos neve (EUROLOGO) – a programbizottság döntése alapján – az eltelt több mint két évtized alatt megérett a változásra: „transzponálódott”, ahogy a zeneszámokkal is történik. Azaz a téma ugyanaz, de a hangnem, az árnyalat, a kidolgozások kifinomultabbak. Egyrészt a rendezvény már réges rég nem csak Európáról szól, hiszen a résztvevők a világ különféle tájairól érkeznek: Costa Ricatól Dél-Koreáig, Ruandától Thaiföldig. Másrészt az eltelt negyedszázadban az oktatás módszerei is erőteljesen változtak, sőt a diákok bevonásával, aktív közreműködésével fiatalodott a konferencia arculata, átlag-életkora is.

A piaget-i elvekre épülő Logo filozófiáját, alapgondolatait megtartva a gyermeki gondolkodásfejlesztés, a tanulás megújítása, a tantárgyak közti átjárhatóság indokolta azt, hogy – az egyre népszerűbb konstruktív pedagógia (ld. http://www.ektf.hu/gg/tanfelfog.htm) jegyében – a szerteágazó, Logo-inspirálta számítógépes oktatási célú alkalmazásokat felvonultató rendezvényt konstruktivizmus hívószóval illessük. Ennek a változtatásnak meg is lett a hatása a szakemberek és események rekord számával. A több mint 200 résztvevő (diáktól egyetemi professzorig) végül 15 plenáris előadásban, 85 szekció-előadásban, 5 plenáris vitában, illetve 17 poszterrel oszthatta meg gondolatait, mutathatta be tapasztalatait, eredményeit, fejlesztéseit öt napon keresztül. Az utolsó napon teltházas műhelyek biztosítottak lehetőséget arra, hogy az érdeklődők 16 egyetemi computer-laborban a gyakorlatban is kipróbálhassák, megtanulhassák a prezentációkban felvázolt újdonságokat. Lehetett robotot építeni és meseszerkesztésbe bevonni, új Logo-változatokkal alkotni, web2-ben modellezni, sőt rajzolni, mozogni, és a matematikai fogalmakra építve táncolni is.

Amikor Magyarországon a Logo nevét kiejtjük, legtöbbször lesajnáló véleményeket kapunk, hiszen általában valamilyen gyermekeknek szóló, játékos, komolytalan programnyelvvel azonosítják. A hőskorban, a házi számítógépek világában a képernyőn megjelenő, teknőcöt jelképező háromszög egyszerű mozgatása óta azonban hosszú idő telt el. Annyira, hogy a sorra születő Logo-változatok már komoly fejlesztői környezet teremtettek, és közelsem csak az óvodások, kisiskolások igényeit elégítik ki. A kaliforniai Berkeley Egyetemen például – a paperti gondolatok jegyében – az MIT-n kifejlesztett Scratch „Logo”-t a kezdő informatikushallgatók képzésében is használják, a „The Beauty and the Joy of Computing” kurzuson, – tudtuk meg Brian Harvey professzor előadásából és műhelyéből. (http://scratch.mit.edu, ingyenes demo letölthető). A robotika pedig két évtizede pedagógus-továbbképzési tananyag, az 5 éveseket nevelőknek éppúgy, mint a nagyobbak tanárainak. (Gary Stager, Pepperdine University)

Brian Harvey és a Scratch látványos programsorai

A Logo „szülőatyja”, Seymour Papert professzor 2005-ös súlyos közlekedési balesete óta sajnos nem szerepel a nyilvánosság előtt, ám munkatársai, tanítványai, neves követői képviselték az MIT fejlesztéseit – a mesterséges intelligencia zenei és táncművészeti interpretációjától kezdve a természettudományok kollaboratív, hálózati tanulásáig. Igazi amerikai stílusú, kötetlen, látványos előadásukba a hallgatóságot többször is bevonták: válaszok, kézmozdulatok, mozgások követelésével, olykor az egész előadótermet „megtáncoltatva” és egyúttal bizonyítva a téma interdiszciplináris jellegét; azt, hogy a konstruktivizmus a számítógéppel kombinálva egyáltalán nem a gép mellé leragadó, azt programozó diákokat jelenti.

A magyar delegáció is kivette a részét a konferencia minden tevékenységéből. Turcsányi-Szabó Márta (ELTE) elnökölt, poszter-szekciót vezetett, majd plenáris előadáson „A számítógép mesél?” c. előadásának képeivel „Az égigérő paszuly” magyar népmese imitációjával kápráztatta el a közönséget. A bab indáin végigutazva többek közt bepillanthattunk a hazai Logo-pedagógia negyedszázados történetébe, az indulás óvodai alkalmazásaitól kezdve a most folyó egyetemi módszertani kutatásokig, ahol a legutóbbi projekt realizálásában egyik PhD hallgatója, a résztvevő Pasaréti Otília volt segítsége.

A paradicsomi állapotokat Ádám, Éva, Káin, illetve a kígyó álruháját öltő színes teknőcök játékos, szuperponált mozgatásával Tasnádi Ildikó (Nemes Nagy Ágnes Gimnázium) és Farkas Károly (Óbuda Egyetem) varázsolták a képernyőre, olyan „nehéz” fogalmakat gyorsan és egyszerűen felrajzolva, paraméterekkel változtatva, mint a szögfüggvények, a ciklois, a Lissajous-görbék – akár általános iskolában. A konstruktív pedagógia és a kollaboratív tanulás egyik jó példája lehet a 2008-ban 5-6. évfolyamokon bevezetett ún. nem szakrendszerű oktatás lehetősége. Az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesülete számos felkészítő továbbképzést tartott, amelynek IKT-alkalmazásban is adaptálható tapasztalatait Kőrösné Mikis Márta (ISZE) Nem szakrendszerű oktatás – kompetenciafejlesztő módszerekkel c. posztere mutatta be.

Poszter ISZE-tanfolyami fotókkal és gyerekmunkákkal

Ám a poszterbemutatók közül a legérdekesebb a massachusetts-i diákok munkája volt, akik „Hogyan építsünk robotot 30 dollárból?” feliratú transzparensük alatt üres konzervdobozok, pálcikák és színes papírlapok felhasználásával készítettek egyszerű, mozgó, érzékelő, reagáló figurákat (www.build-it-yourself.com).

Etess meg! - kéri az egeret rejtő száj

A konferencia előadásai a paperti Logo-környezet számos alkalmazását reprezentálták. Láthattuk többek közt a LEGO-készletek iskolai felhasználsását, új, 21. századhoz illő Logo program-változatokat, robotok irányítását, környezetvédelmi projekteket, a természet akusztikus adatainak zenévé komponálását, Logo-val készített gyönyörű Mandelbrot-ábrákat, matematikai kongruenciák modellezését (Evgenia Sendova, Bolgár Tudományos Akadémia), dinamikus adatstruktúrák szemléltetését, népi motívumok kerámiára vitelét, a siketeknek készített multimédia-jelrendszert. A fejlődő országok közül a ruandai „Egy tanuló – egy laptop” Matsiko-projekt eredményeit értékelhettük, míg a technikában élenjáró országok diákjai mindennapi, könnyen hozzáférhető eszközként vitték magukkal a természetbe, fotózásra kis gépeiket. A konferencia további fiatalítása érdekében felvetődött az is, hogy a következő találkozón (Athén, 2012) a poszter-kiállításon résztvevő tanulók, illetve az előadó szülőket elkísérő gyermekek is szerepelhetnének, bemutathatnák alkotásaikat, ötleteiket.

Mini laptopok Thaiföldön

Kiderült az is, hogy nem mindenütt fogadták örömmel a teknőcgrafikát. Mexikóban például 2008-ig tilos volt logózni, efféle „tanterven kívüli dologgal” alkotni; így csak „föld alatt”, illegálisan terjedhetett, bármily eredményes is volt használata például egyes geometriai fogalmak szemléltetésében, a korcsoportot megelőző elsajátításában – tudtuk meg a törekvő Ana Isabela Sacristan és Jésus Jiménez-Molotta matematikatanárok megható előadásából.

A panelek vitái a konstruktivizmus elmúlt 40 évével, Papert és a Mindstorm hatásával foglalkoztak, illetve a NetLogo és Scratch lehetőségeit taglalták. A konferencia gazdag programja az érdeklődők számára letölthető a szervező Párizsi Amerikai Egyetem (AUP) honlapjáról, érdemes már a sokatmondó angol előadás-címeket is böngészni, illetve nemsokára az NJSZT Microworlds Logo Szakosztályának honlapján is olvashatunk információkat.

Egyszerű és látványos az alkotás a Scratch programmal

A konferencia legmeglepőbb tanulsága számomra az volt, hogy az oktatási IKT-világot közel sem a felhasználói ismeretek, szoftverek uralják. A digitális kompetenciát természetesnek tekintik, vagyis – iskolai oktatástól függetlenül – elvárják, hogy a tanuló tudja kezelni a gépet annak érdekében, hogy az alapvető felhasználói szoftverek segítségével írjon, rajzoljon, képeket kezeljen, kommunikáljon vagy netezzen. Nem ennek megtanítását, sulykolását, gyakorlását tekintik az iskola elsődleges feladatának, hanem magát az alkotást, az egyéni, új gondolatok születését; legtöbbször projekt formájában, de általában kollaboratív módszerekkel. Ehhez persze megfelelő és könnyen kezelhető fejlesztői felület is szükséges, így mindenütt megerősödött a gondolkodásfejlesztésre alkalmas, kreativitásra ösztönző, úgynevezett programozási környezet szerepe. (Bár ezt a tantervek nem, vagy a legtöbb helyen csak érintőlegesen kezelik, és a „kiváltságos”, informatika iránt erőteljesen érdeklődő tanulók számára tartogatják.) A bemutatott példák mindegyike sugallta, hogy a pedagógusok azt tartják fontosnak, ha a tanuló (akár a kezdő osztályokban, akár a középiskolában) felfedezi az alkotás örömét, az építkezést, az együttműködést, majd szerzett tudásának megmutatását, megosztását – összhangban a konstruktív pedagógia elveivel. És ehhez az immár 43 éves teknőc-grafika azért jó, mert használata „rugalmas, mobilis, mindenütt jelen levő…” (Richard Noss, University of London)

Kőrösné dr. Mikis Márta
[az ISZE elnöke]