Egy biológiatanár szinte évente keresi fel a múzeumot, de szerencsére olyan innovatív,
kreatív munkatársak dolgoznak ott, hogy mindig találunk valami újdonságot. Holler
Judit előadásában elmondta a múzeum történetét és koncepcióját. A helyszín megválasztása
szerencsés helyzet volt, hiszen az eredeti csekély m2 alapterület többszörösére bővíthető, „csupán” pénz kérdése, ami hosszú évtizedek
alatt a pályázatokból és támogatásokból megszerezhető. Jelenleg is egy uniós pályázat
keretében folynak a felújítások.
A múzeum épülete mellett elhelyezett több tonnás kőzettömbök a földtörténeti
múlt több száz millió évéről vallanak. A keletkezésük sorrendjében kiállított
kőzetek között van egy darab gneisz Kópházáról, egy devon korú mészkőszikla Szabadbattyánból,
egy perm homokkőtömb a Balaton-felvidékről. A földtörténeti középkort üledékes
kőzetek (kagylós és ammoniteszes mészkő) képviselik. Az utolsó hatvanöt millió
évben keletkezett kőzetek között vulkáni képződményeket, tengeri és édesvízi környezetben
keletkezett kőzeteket egyaránt találunk.
A múzeum saját hitvallása alapján hármas feladatot lát el:
1. Gyűjt, és tárgyait óvja, ápolja, őrzi. A Természettudományi Múzeumnak mintegy 10 millió tárgya van, túlnyomórészt természeti
objektumok: ásványok kőzetek, őslények kövületei, növények, állatok és emberi
maradványok. Gazdag könyvtáruk és tudománytörténeti gyűjteménye van, és jelentős
az adatbázisa is. A kutatás és bemutatás alapján adják ezek a hatalmas termekben,
szekrényekben, fiókokban, polcokon rendben raktározott „kincsek”, melyek önmagukban
csak halott kincsek volnának. Gyűjtemények: állattár, ásvány és kőzettár, embertani
tár, növénytár, őslénytani és földtani tár, molekuláris taxonómiai laboratórium.
2. Tudományos kutatóműhelyek is vannak. Már a gyűjtések helyének és idejének kiválasztását is tudományos szempontok
döntik el. A gyűjtött anyagot meghatározzák, leltározzák, és ha arra érdemes,
tudományos közleményekben teszik közzé az eredményeket. Évente több tucat, a tudomány
számára új, eddig felfedezetlen fajt írnak le a kutatók, vagy vaskos köteteket
publikálnak nemzeti parkjaink élővilágáról. Másfajta kutatásokat kíván a kőzetek,
ásványok anyagszerkezetének megállapítása, egy darab mészkő korának, eredetének
megállapítása és a benne található kövületek segítségével, vagy honfoglaló őseink
fogazatának vizsgálata, és mindezek alapját a gyűjtemények jelentik.
3. A „kincsek” egy részének bemutatása. Kiállításokhoz kapcsolódóan ismeretterjesztő, szórakoztató programokat kínálnak
a látogatóknak: tárlatvezetéseket, rendhagyó órákat, családi, hétvégi programokat,
jeles napokhoz kötődő nyílt napokat. Sok múzeumi kolléga ír rendszeresen az ismeretterjesztő
folyóiratokban érdekesebb expedíciókról, gyűjteményi tárgyakról, eredményekről.
Ahogy a „terjeszkedés” engedi, újabb és újabb teret birtokol a múzeum a látogatók
számára és teszi érdekes, megtekinthető, interaktív módon együttgondolkodtató
látványos kiállítótérré.
Holler Judit elmondta, hogy több működő egységből áll a múzeum, ilyen az állattár,
az ásvány és kőzettár, embertani tár, növénytár, őslénytani és földtani tár, molekuláris
taxonómiai laboratórium. A múzeum sokféle tevékenység ellátását végzi, de mindenképpen
élő, működő egység. A látogatók nagyon fontos részét képezik tevékenységüknek,
ezért mindent elkövetnek, hogy a XXI. századi követelményeknek megfelelő, érdekes,
szórakoztató módon tanítsák az odaérkezőket. A múzeumpedagógusok napi kapcsolatban
állnak az iskolák pedagógusaival, és velük együttműködve alakítják ki egy-egy
időszaki kiállítás tartalmi, didaktikai elemeit. A korosztályokra bontott kiállító
terekben mindig találunk foglalkoztatókat, ahol kézzelfogható közelségbe kerülhetnek
a diákok a tárgyakkal. Erre az oktatási intézményekben nincs mód.
Az időszaki kiállítások mellett az állandó kiállítások is mindig megújulnak,
mint ahogy történt ez jelenleg is. Korosztályi bontásban a következő állandó kiállítások
láthatók:
1. Állatlesen – óvodásoknak, kisiskolásoknak
2. A korallzátony világa – óvodásoknak, általános iskolásoknak
3. Sárkányok, óriások és más rejtélyes lények – általános iskolásoknak
4. Az ember evolúciója – felsősöknek és középiskolásoknak
A múzeum történetének megismerése után megtekinthettük az új kiállítást, melynek
címe a Sokszínű ÉLET. A természeti értékek megismerése segít abban, hogy megértsük a biodiverzitás
megőrzésének fontosságát. A Magyar Természettudományi Múzeum mint a biológiai
sokféleség kutatásának és megőrzésének egyik intézménye a nagyközönség régi óhaját
teljesítve alkotta meg az új kiállítását a Lovarda épületében.
A kiállítás az Élet sokfélesége, sokszínűsége előtt tiszteleg.
A biológiai változatosság előtt, amelyen az ember túlélése is múlik.
Több száz eredeti preparátum, számos életnagyságú rekonstrukció és sok-sok fénykép
mutatja be a hazai tájak változatosságát, az élőhelyek fajgazdagságát, és egy-egy
példán keresztül a fajok genetikai sokféleségét. A magyarországi tájakon tett
„felfedezőúton” megismerhetjük és megérthetjük azokat a földtörténeti múltban
lezajlott geológiai és evolúciós folyamatokat, melyek a mai Magyarország élőhelyeinek
és az ott élő fajok kialakulásában kulcsszerepet játszottak.
A főbejáratnál a Fogadótér kupolájában egy barázdás bálna felfüggesztett csontváza alatt léphet be a látogató.
Súlya mintegy 2 tonna, ebből csak a koponya kb. egy tonnát nyom. A múzeumban először
látható a teljes csontváz. A Magyar Természettudományi Múzeum új főbejáratának
tervezése a csontváz alakjának figyelembevételével történt, ezért a kupola aszimmetrikus.
A Kupolacsarnok 14 méter átmérőjű gömbkupolája alatt Afrika papírusz mocsarainak egy részlete
látható, az afrikai élőhely legjellegzetesebb és egyben titokzatos madarával,
a papucscsőrű gólyával (Balaeniceps vex). A sűrű papíruszerdő különleges lakói
közé tartozik a nílusi krokodil (Crocodilus niloticus) is. A papíruszmocsarak
névadó, növényzetalkotó faja a papírusz sás (Cyperus papyrus). A tó szikláin Afrika
más, jellegzetes állatai láthatók, mint a királypiton (Python regius), a telepes
agáma (Agama agama), a gumósnyelvű nádibéka (Hyperolius tuberilingus) és az ősz
antilop (Raphicerus sharpei).
A korallzátonyok csodálatos világa jelenik meg a múzeum 122 m2-es üvegpadlója alatt 60 cm-nyi „mélységben”. A kiállítás
az indopacifikus régió part menti sekélyvizeinek szegély- és foltzátonyaitól a
gátzátonyokon át a mélyebb tengeri területekig szemlélteti a korallzátonyok főbb
típusait és azok életközösségét. Más-más közösségek alakulnak ki az erős hullámverésű
árapály zónában, mások a zátonyok szárazföld felöli védett lagúnáiban. Más fajok
telepednek meg a lapos padokon, mások a sziklafalak meredek oldalain. A több mint
200 korallfaj között 160 hal úszik, és 1000-nél több csiga, kagyló, rák, féreg,
tengeri sün, tengeri csillag ad ízelítőt a Föld legváltozatosabb élőhelyéről.
A falba süllyesztett akváriumokban összeges 13 000 liter vízben élő halak, korallok
fogadják a belépőket.
A Magyar Természettudományi Múzeum tárt kapukkal várja a látogatókat, jöjjenek
akár kevesen, vagy sokan, családi hétvégére, vagy osztálydélutánra, mindenki megtalálja
a kedvére való témát és igen gyorsan múlatja az időt az érdekes látnivalókkal.
Dr. Sarkadiné Keszi Gabriella
pedagógiai szakértő
