E kérdéseket járta körbe a Magyar Tudomány Ünnepén elhangzott, "Mibe kerül és mit ér nekünk a rendszerelvű biológia és genomika?"
című előadásában Falus András akadémikus, aki szerint "becsöngettek a genomika első nyelvórájára", s megkezdődött
az "új nyelv" tanulása és értelmezése.
A genetika napjainkban is formálódó tudománya tudománytörténeti határponthoz
érkezett. A molekuláris biológia technológiai forradalmának köszönhetően sikerült
számos organizmus – köztük az ember – teljes nukleotidsorrendjét és összes génjét
azonosítani. Sokan hitték, hogy innen már csak karnyújtásnyira van a személyre
szabott gyógyítás, azonban csalódniuk kellett. Kiderült, hogy az öröklődés sokkal
bonyolultabb és komplexebb rendszert alkot annál, mint a "mutasd a géntérképed,
megmondom ki vagy" felfogása ígérte. Az elmúlt évtized eredményeként rendelkezésünkre
áll egy genomikai "adatóceán", amely leginkább egy könyv betűinek és szavainak
sokaságára emlékeztet, de – a hasonlatnál maradva – e "betűk" és "szavak" elolvasása
még messze nem jelenti a nyelv megértését és értelmezését. A genetikusok már tanulják
az új nyelvet, s a biológia tudománya is átlépett az "írásbeliségbe".
Kialakult a rendszerelvű biológia, amely a matematika, az informatika és a genomika
módszereit egyszerre alkalmazva teljes komplexitásában vizsgálja az élő anyagot.
Ez az új megközelítés lehetővé teszi a betegségek genetikai hátterének, illetve
megjelenési esélyeinek megismerését, ami a személyre szabott gyógyítás első lépésének
tekinthető. Azonban egyensúlyt kell teremteni a genetikai kutatások gazdaságossága
és társadalmi hasznosulása között, hogy a napjainkban a genetikai/genomikai kutatásokba
fektetett dollármilliárdok ezrei megtérüljenek.
A fent említett "adatóceán" értelmezése számos tudományos, társadalmi és gazdasági
vonatkozású kérdés elé állítja a genetikusokat. Ma már ismeretes, hogy az életmód
és a környezeti hatások – a táplálkozás, a mozgás, a stressz, a dohányzás – meg
tudják változtatni génjeink működését. A genetikai kódban rejlő adatok ezért sokkal
inkább tekinthetők valószínűségnek, mint előre elrendelt bizonyosságnak, azaz
képesek vagyunk befolyásolni a szüleinktől örökölt gének aktiválódását. Előtérbe
került az epigenetika, azörökítőanyag "szoftverének" tudománya, amelynek az egészségünkre gyakorolt
hatása egyaránt lehet pozitív és negatív. Ezért e hatások népgazdasági jelentősége
óriási. Az epigenetika legújabb eredményei egyértelműen jelzik, hogy jövőnk fenntarthatóságának
kulcsa az egészségre való nevelés sikerességében rejlik. Az egyes országok, régiók
egészségügyre fordítható kiadásai korlátozottak, ezért is vetődik fel hangsúlyosan
a kérdés: Vajon mennyiben képes a tudomány csökkenteni az egészségügyi kiadásokat?
Falus András előadásában az egészségügyi ellátás finanszírozása kapcsán kitért
arra az igen kényes kérdésre is, hogy napjaink elöregedő társadalmában hány "egészségesebb
idős ember" teszi majd ki egy-egy ország lakosságát. Az életkor meghosszabbodása
ugyanis komoly kihívások elé állítja a tudományos világot, a politikát és a társadalmat
egyaránt, s nélkülözhetetlenné teszi köztük az "összhang" megteremtését.
Forrás: MTA
