Az etikaoktatás témafelvetéséhez kapcsolódó írásokból az alábbiakban olvasható néhány hozzászólás. Vannak, akik azt szorgalmazzák, álljon össze egy munkacsoport a tapasztalatcserére és a felmerülő kérdések megvitatására, de olyan hozzászászólás is érkezett, amely azt vizsgálja, milyen veszélyei lehetnek, ha külön tanóra keretében történik az erkölcsi ismeretek átadására.

Az iskolai erkölcsi nevelés témakörében következő beszélgetőtársunk Faragó Ferenc, aki személyes pedagógiai tapasztalatain alapuló gondolatait osztotta meg az etikaoktatás tanórai megvalósításával kapcsolatban.

Örömmel tapasztaltuk, hogy az etikaoktatással kapcsolatos témafelvetésünket olvasóink élénk érdeklődéssel fogadták. A kollégák telefonon is, írásban is reflektáltak, hangsúlyosan megjelent a tapasztalatcserére való igény, illetve egy-egy részlet fontosságára is rávilágítottak.

Kamarás István az Emberismeret tantárgy kimunkálásában, népszerűsítésében kiemelkedő szerepet vállalt az elmúlt évtizedekben, az etikatanár-képzés területén  is tapasztalt, elismert szakember. Kérdéseinkre készségesen adott válaszaival próbálunk tisztábban látni és árnyaltabb képet felvázolni a tantárgy helyzetéről, lehetőségeiről.

Az iskolai etikaoktatás kérdésének előtérbe kerülése okán elsőként dr. Kotschy Beátát, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Pedagógia tanszékének tanszékvezetőjét kérdeztük az etikatanárok képzésével, felkészítésével kapcsolatban.

A ’90-es évek elejétől erőteljes igény mutatkozott az önálló etika (ember-ismeret, erkölcstan stb.) tantárgy közoktatásunkba történő bevezetésére, így a Nemzeti alaptanterv Ember és társadalom műveltségterületén belül kapott helyet ez a részterület.