"Tapasztalataim szerint a diákok igénylik személyiségük, személyiségük és a környezet
kapcsolatának ismeretét, fejlesztését. A magyar iskolarendszer nagyon lomha abban
a tekintetben, hogy lehet a diákok valódi,benső világukra hatni.
Carl Rogers azt mondta, hogy csak akkor lesz a tanulóknál változás, ha maguk
ők lesznek a változás.
Ehhez azonban a tanároknak is változni kellene. Csakhogy változni, az sok keservvel,
szorongással, félelemreakciókkal jár.
Hogy mi köze ennek az etikaoktatáshoz? Hát az, hogy etikát oktatni csak az képes,
aki akar és tud is változni. Ugyanakkor rendelkezni kell egy viszonlag koherens,
ugyanakkor rugalmas, de nagyon tudatos etikai belső modellel.
Minden tananyag, videó, filmrészlet, teszt eszköz. /Bár jó lenne sok-sok belőlük!!!!!!!/
Igazából 45 perces óraként nem tudom elképzelni az etikaoktatást. Sok rossz modellt
láttam.
Viszont tömbösített óraként, egy hónapban egy alkalommal kb. 3-4 óra egyben,
vagy egy nap....
Megmozgatva minden oldalról a diákokat....
Egy élményemet szeretném megosztani az olvasóval.
Bár én nem tanítok etikát, /Nem is etikaóra kérdése az etikus magatartás módra
nevelés??!!/ csíptem el egy kis időt a Hétköznapi mennyország c. film levetítésére
az iskolánkban. A diákok az utolsó óra után kikönyörögték, hadd nézzék végig,
ne csak részletekben, utána késő délutánig beszélgettünk.
A témák:őszinteség, érzelmek, hogy lehetek boldog, mi a fontos az életben stb.
stb. csupa közhelynek tűnő, de nekik életbe vágó kérdések és válaszvariációk vitája.Egészen
mélyen érintődtek némelyek.
Keserves volt hallani, ahogy panaszolták, miért nem tanítják az iskolákban: Mi az élet értelme, hogyan lehet okosan élni stb.
Én azért írtam a honlapra, hogy szövetségeseket keressek, mert"ezekért a fiúkért
valaki felelős".
Javaslom azoknak, akik az etikára nevelést fontosnak tartják, alkossunk csoportot,
hálózatot. Nyissunk egy listát, vagy valami felületet, ahol kicserélhetjük jó
ötleteinket, anyagainkat, híreinket."
Kiss Katalin
német-magyar szakos
középiskolai tanár
***
"Szívesen olvastuk a tájékozódást célzó témafelvetést az etikaoktatásról.
Bennünket is foglalkoztat az etikaoktatás jelene és jövője. Noha vannak a Nemzeti
alaptantervben meghatározott keretei a tantárgynak, valójában sokan – köztük magam
is – homályosan látunk néhány dolgot a tantárgyat illetően.
Nem egyértelmű a tanítási segédletek köre, (bár vannak használható anyagok),
hasznos lenne egy irányító tanmenete, és még számos dolgot lenne tanácsos tágabb
körben megvitatni.
Jómagam vállalom a részvételt bármilyen tapasztalatcserén. Hadd tegyem hozzá,
hogy én nyugdíjasként, részmunkaidősként tanítok iskolánk felnőttoktatási tagozatán,
s nem kell bizonygatnom, hogy ez mint közeg, egyébként is speciális, és számos
sajátos problémát vet föl.
A továbbiakban mellékelek egy általam használt tanmenetet, tananyagbeosztást,
de ebben is szívesen cserélnék tapasztalatot (tanmenet, tananyagbeosztás, tankönyv
stb.) [...] .
Számos további kérdés vár tisztázásra. Lehetne-e tantárgyunk érettségi tantárgy?
Önállóan vagy „ötvözetként”? (Nem egy-két tanuló szánára!)
Fentiekre várnék választ hasonló gondokkal birkózó kollégáinktól és a tanügyigazgatástól."
Rudolf Ottó
ny. szerkesztő
középiskolai tanár, Budapest
[Katona József Szakközépiskola]
***
"Egyértelműnek tartom, hogy szükség van a hiteles, morális példára és olyan (rendszeres)
alkalmakra, amikor etikai kérdésekről lehet beszélgetni a gyerekekkel, de egyre
bizonytalanabb vagyok abban, hogy ez egy etika nevű szaktárgy keretében működhet-e
jól "ipari méretekben", intézményesítve.
Napi tapasztalatom, hogy az érdeklődés hiánya mennyire tönkretehet egy-egy órát.
Erkölcsi dilemmákról beszélgetni pedig csak úgy lehet, ha ez valóban érdekli a
gyerekeket. Félek attól, hogy sok-sok tanár a saját véleményét, meggyőződését,
világnézetét akarná lenyomni a gyerekek torkán, amit károsabbnak tartok, mint
az etikaoktatás hiányát.
Azt gondolom, hogy a tanítás-nevelés elsődleges célja az, hogy jobbá, nemesebbé
formáljuk a gyerekeket.
Etika nélkül nem létezhet jó iskola és pedagógia. De ez az etika, ha órarendszerűen
megjelenik az oktatásban, az legalább annyi veszéllyel járhat, mint amennyi hozadéka
lehet. Maga az elnevezés is megosztó: sokan idegenkednek tőle, hogy erkölcstant
tanuljanak, erőltetettnek, hazugnak érzik a dolgot. És persze nem feltétlen azt,
hogy beszélgessenek erkölcsi kérdésekről, csak nem feltétlen ilyen direkt módon,
hanem pl. egy-egy irodalmi mű vagy filmélmények kapcsán, magyarórán vagy osztályidőn
(osztályfőnökin).
Amit egyértelműen támogatnék: ötlet- és feladatbank létrehozását, amit a pedagógusok
használhatnak. A vélemények ütköztetése elkerülhetetlen, de a kinyilatkoztatott
erkölcsi igazságok kategorikus képviselete tantárgyszerűen ijesztőnek tűnik. És
ez persze nem jelenti azt, hogy a tanár ne képviselje nagyon markánsan és határozottan
a saját véleményét,
de tisztában kell lennie azzal mindenkinek, hogy ez saját (!) vélemény. A többi,
ami a gyerekeken is számonkérhető "etikai tudás", az nagyjából a közös együttélés
szabályaira korlátozódik: jogok és kötelességek, a másik ember jogainak tiszteletben
tartása, az iskolai viselkedés szabályai stb."
-yn-
középiskolai tanár
Budapest
***
Továbbra is érdeklődéssel várjuk a hozzászólásokat!
Végh Györgyi
vegh.gyorgyi@fppti.hu
