Az utóbbi évtizedben gyakorlatilag minden fórumon és folyamatosan szó van arról,
hogy milyen ijesztő módon csökken Magyarországon a természettudományos tantárgyak
tanulásának sikeressége, eredményessége, mennyire romlik a tanulók motivációja,
érdeklődése e tárgyak iránt. További problémaként jelenik meg a látványosan csökkenő
óraszám és az, hogy a tanulási környezet nem felel meg a XXI. századi elvárásoknak.
Az új tanulásszervezési eljárások jelentős része pedig még be sem épült a pedagógusok
módszertani eszköztárába, továbbra is a hagyományos módszerek, a frontális osztálymunka,
a diktálás a leggyakrabban alkalmazott tanítási formák. Nem túl gyakoriak vagy
teljesen hiányoznak a tanári és tanulói kísérletek, az ismeretszerzés informális
tanulás lehetőségei, a projektmunkák, a csoportos feladat és problémamegoldás.
A természettudományos kompetencia kialakítása és fejlesztése sok problémát vet
fel egy olyan rendszerben, ahol a tantárgyakba gyömöszölt részismeretek nem illeszkednek
össze és alkotnak egységes képet a természettudományok által leírt, vizsgált jelenségekről,
folyamatokról, komplex problémákról.
Gyenes Csilla, az Újpesti Pedagógiai Szolgáltató Központ pedagógiai szakértőjének vezetésével valósult meg 18 iskola több mint 800 tanulójának bevonásával az
a mérés, amely felölelte a természettudományos tantárgyakat. A felmérés azt vizsgálta,
hogy a tanulásuk során szerzett ismereteket, de főleg kompetenciákat, munkamódszereket,
gondolkodási mechanizmusokat, kreativitást hogyan sikerül mozgósítani olyan feladatok
megoldásakor, amelyekkel a mindennapi életben találkoznak a tanulók. A vizsgálat
kiemelt területe a problémamegoldás és az anyanyelvi kompetenciák aktivizálásának színvonala volt. Ez utóbbinál egyértelműen kiderült, hogy az érvelés, a következtető
véleményalkotás, a szövegértő képesség komoly nehézség elé állítja a tanulók nem
elhanyagolható hányadát.
A mérés eredményeire alapozott tanulmány publikálás előtt áll, de néhány fontos
elemét ez alkalommal is érdemes hangsúlyozni:
- az anyanyelvi kompetenciák fejlesztésének lehetőségét minden szaktárgyi órán
meg kell teremteni
- fontos lenne, hogy előtérbe kerüljenek a kooperatív tanulási technikák
- a neurobiológiai kutatások egyes területeinek eredményei (is) megalapozzák, hogy
a „digitális bennszülött” nemzedékeket már nem lehet csak a hagyományos módszerekkel
tanítani
- a nyelvi és vizuális struktúrák megértése, „kódolása”, átalakítása sok kívánnivalót
hagy maga után
A mérés eredményeinek megismerése után intézetünk névadójának egy évtizedekkel
korábban írt gondolatát kerestem hosszú órákon át, meg is találtam: „A kreatívok nem alkalmazkodnak, hanem létrehoznak, nem megtanulnak, hanem rátalálnak
vagy kitalálnak.”
Eltöprengtem, az alap- és középfokú oktatásban minden tanulónak van esélye arra,
hogy megtanuljon gondolkodni, problémát megoldani, hibázni, azt javítani, és kreatívnak
lenni?
Szittnerné G. Mária
pedagógiai szakértő
