Részlet a bevezetőből:
A fenntartható fejlődésre nevelés a jövőben mind fontosabb helyet fog elfoglalni
az oktatás-nevelés folyamatában. A tét óriási, hiszen ha nem sajátítjuk el a környezetünk
iránt érzett felelős magatartást, ha nem fogadjuk el a változtatás, szemléletváltás
tényének szükségességét, ha nem cselekszünk körültekintőbben, ha nem ismerjük
a környezeti kihívásokat, azok okait és mindennapjainkra is kiható következményeit
további, máig még ismeretlen léptékű, mértékű, helyrehozhatatlan környezetkárosító
folyamatok, változások mennek végbe közvetlen környezetünkben és globális szinten
egyaránt.
Nyilvánvaló, hogy az iskolának meghatározó szerepe, feladata, küldetése, van
abban, hogy globális és közvetlen környezetünk problémái iránt érzékeny, fogékony, kritikusan és aktívan cselekvő, résztvevő, felelősséget vállaló polgárokat neveljen.
Elkerülhetetlen, hogy a fenntarthatóságra nevelés a lehető legszélesebben beépüljön
a pedagógiai gyakorlatba az óvodától a felsőoktatásig.
|
|
|
„Az oktatás fő célja olyan embereket nevelni, akik képesek új dolgokat létrehozni,
nem csupán megismételni azt, amit az előző nemzedékek már megtettek - olyan embereket,
akik kreatívak, találékonyak és kíváncsiak, akik tudnak kritikusak lenni, az igazukat
bizonyítani, és nem fogadnak el mindent, amit felkínálnak nekik.”
|
|
|
|
A fenntartható fejlődésre nevelésnek olyan sok dimenzióját vizsgálják, elemzik,
tanulmányozzák, annyiféle interpretációja ismert, a felvetődő kérdések természetüknél
fogva oly mértékben komplexek, hogy gyakorlatilag lehetetlen feladat a mindenre
kiterjedő válaszadás, áttekintés. Ez alkalommal, elméleti ismereteim, tanári tapasztalatom
és külföldi példák (francia és olasz), hatások alapján a téma megközelítésének
azt az útját választottam, amiről azt gondolom, hogy hatékonyan szolgálja a pedagógiai
gyakorlatnak ezt a számos értéket felmutató területét. Fontos hangsúlyozni, hogy
a fenntartható fejlődésre nevelés pedagógiája impozáns módon cseng össze a Jaques
Delors–féle bizottság megállapításával, miszerint a XXI. század oktatásának négy
alappillérre kell épülnie:
- megtanulni tanulni,
- megtanulni dolgozni,
- megtanulni élni és
- megtanulni másokkal együtt élni.
A tanulnány megjelent a Budapesti Nevelő 2010/1. számában, letölthető portálunkról:
