...ha a környezetrombolásra nem költünk néhány száz vagy néhány ezer forintnál
többet.
Ennyi kis pénzből lehetne egy kidőlt fát pótolni, madarakat etetni, ennyi kellene
a hulladékválogatás népszerűsítésére, ha egyébként tényleg hajlandók vagyunk a
hulladékokat EU-módra szétválogatni. De természetesen nem elegendő pár forint,
ha sok forintot költünk környezetszennyezésre, ha vásárlásunkkal megrendeljük
a károkozást is.
Csomagolás
Kezdjük talán a csomagolási hulladékokkal: a legtöbb "modern" csomagolás 20-30
Ft-ba is belekerül, az aludoboz még többe is. Könnyű belátni, hogy nem túl jól
járunk, ha olyan üdítőket, melyek önértéküknél drágább, eldobó csomagolásban vannak,
még a haszonnal és szállítással is növelt áron veszünk meg. Egy kis környezetszennyezés
a beltartalomban is van, nyilván nem a vízben, de a kémiai aromákban, a gyártási
melléktermékben annál inkább. S ha még azt is átgondoljuk, hogy a legtöbb áru
esetében még az egyszer használatos csomagolások is védőcsomagolásban, rekeszben,
dobozban, kiakasztható tartóban vannak, akkor félő, hogy amikor a pénztárnál fizetünk,
a számla nagyobb részét fogja kitenni a bevásárolt környezetszennyezés, és csak
kevesebbet az, amiért bementünk a boltba.
Végül is az a helyzet, hogy ha környezetvédő életmódot élünk, és nem vásárolunk
sok felesleges dolgot, túlcsomagolt, agyonfeldolgozott árukat, akkor inkább néhány
száz vagy néhány ezer forint megtakarításunk keletkezik havonta a környezetvédelemből,
amit becsületesen félre is tehetünk, és talán éppen a környezetvédelemre fordíthatnánk.
(Ha az árukon megtakarított összeget pl. nyaralásra tesszük félre, azzal csak
elodázzuk a fogyasztásunkat/szennyezésünket, ami azért nem olyan pozitív.)
Autógyártás
Még az autógyártás sem 100%-ban környezetszennyezés. A vasalkatrészeket újra
lehet olvasztani. Sok műanyagalkatrészből műanyagöntvényeket készítenek, igaz,
újból autót azt nem. Az üveg is újrahasznosítható. A kocsibelső különböző anyagai
azonban leginkább a szemétre kerülnek, és az akkumulátor is nagy szennyezést okozhat,
ha nem a feldolgozóhelyre kerül. Nehéz megbecsülni, hogy egy autó több millió
forintos árából mennyit költünk környezetrombolásra, az azonban bizonyos, hogy
nem csupán néhány százat.
Nem ilyen rózsás a helyzet a benzinnel. A kipufogógáz vízgőztartalmán kívül minden
egyéb csak csupa környezetszennyezés, a hő, a CO, CO2, a nitrogén-oxidok, a sokféle
büdös és rákkeltő vegyület. Ezeket a szennyezéseket mind a benzinkútnál rendeljük
meg, azonban a helyreállítást korántsem fizetjük ki ezzel - ami meg is látszik
egy forgalmas út környékén. Durván azt lehetne mondani, hogy ugyanannyi száz vagy
ezer forintot, mint amennyit a benzinkútnál hagytunk, be kell tennünk egy perselybe
is, hogy abból fákat, közegészségügyi kiadásokat, utcák tisztítását finanszírozhassuk.
Ennek nagyságrendje azonban még a nagyon szerényen autózó családoknál is meghaladja
a havi néhány száz vagy néhány ezer forintot.
Mezőgazdaság, szolgáltatások
Amikor élelmiszert vásárolunk, elsősorban azért szeretnénk fizetni, ami táplál
bennünket: ezek természetes anyagok, a Nap fényenergiáját tartalmazzák szerves
formában. A mai mezőgazdaság azonban sok fosszilis energiát is felhasznál (műtrágyák,
gépek, vegyszerek formájában), s így amit megveszünk, az már környezetszennyezést
is tartalmaz. Talán nem sokat, de mivel táplálkoznunk folyamatosan kell, ez a
szennyezési költség is tetemes összegre rúghat. Még ha csak szolgáltatásokat veszünk
igénybe, akkor is megrendelünk szennyezéseket; nyilván nem azzal, hogy a fodrász
csattogtatja az ollóját, hanem azzal, hogy a pénzből a.) munkahelyet teremtünk
- ez jó, b.) a fodrász csupa olyasmire fogja elkölteni, ami szintén szennyezést
tartalmaz: élelem, benzin, falazó blokk, kamat, villanyáram stb. A helyzet csak
akkor változna meg, ha az egész társadalom szennyezési szintje csökkenne, vagy
esetleg előnyben részesítenénk a szerényebb, szelídebb életmódú, gyalogos fodrászokat.
Összességében az a gond, hogy tízezer forintokat költünk környezetszennyezésre
havonta, és nem teszünk félre még néhány száz vagy néhány ezer forintot sem ennek
jóvátételére. (Megj.: Az állam az adónkból azért félretesz ilyen célokra, mégpedig
fejenként és havonta kb. ezer forintot; ez a környezetvédelmi költségvetés. De
minthogy beláttuk, hogy a környezetszennyezésre ennél többet költünk, "modern"
életvezetéssel akár nagyságrendileg is többet, ez az összeg inkább jelképes és
elégtelen.) Gondolom, nem örülnénk, ha az állam holnap "bejelentené", hogy ezentúl
havonta tízezer forintot szeretne legombolni rólunk - gyermekeink után is - a
környezet rendbetétele érdekében, ezért csak egy megoldást látok: csökkenteni
a "környezetszennyezési kiadásokat", hogy megvalósuljon a címben szereplő mondat.
Vagy élesebben megfogalmazva: "Győződj meg arról, hogy nem költesz többet környezetszennyezésre
havi ezer forintnál (villany, kamat, falazó blokk, benzin, élelem, csomagolás
stb. megfelelő része), és akkor a környezetvédelmi költségvetés meg fog birkózni
a maradék szennyezéssel!" Még akkor is jó, ha félreteszünk néhány száz vagy néhány
ezer forintot faültetésre, madáretetésre, környezetvédelmi akciókra.
GDP vagy Mosolyindex
De még így is marad egy bökkenő, nevezetesen az, hogy akkor szegénynek fog látszani
az ország. A GDP ugyanis azt méri, hogy milyen sok villanyt termelünk, mennyi
sok benzint vagyunk képesek megvenni, egyre nagyobb házakban lakunk-e, s elegendően
sokat keresnek-e a csomagolóanyag-gyártó cégek rajtunk. Ezeket mind összeadják,
és kimutatják a GDP-t. Ha valahol kettétörik egy tankhajó, vagy cián kerül a Tiszába,
akkor még az elhárítási költségeket is összeírják, és azt is hozzáadják a GDP-hez.
Hurrá, gazdagabbak lettünk! De jobbak nem. Az üzlet, az GDP, ha eladjuk a Balatont,
egész kempingeket, egész falvakat külföldi turistáknak; de az nem növeli a GDP-t,
ha emberek százai jól érzik magukat nomád táborozással, úszva, evezve, maguknak
főzve a Tisza, a Bodrog vagy a szigetközi Duna partján. Ehhez csak tiszta víz
kell, ez túlságosan ingyen van. És nem adjuk hozzá a GDP-hez azt, hogy hány ember
érezte jól magát, és mennyi fogyasztáscsökkenést értünk el vele.
De talán, ha a mosolyindex-et bevezetnénk... A "nagy népek fiai" biztosan büszkék lennének, hogy mennyire
elégedettek, mennyire jól élnek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy végeztek ilyen
felméréseket, és az derült ki, hogy az USÁ-ban egy emberöltő alatt 10%-kal csökkent(!)
azok száma, akik magukat elégedettnek vallották, miközben a GDP 2-szeresére nőtt.
De hiszen korábban is tudtuk, hogy a pénz nem boldogít. Hogyan lehetne forintosítani
a mosolyindexet? Két kérdéssel keresném meg a Föld minden lakóját. Tessék mondani
Ön elégedett, jól érzi magát, boldog? Bizonyosan sok igenlő válasz érkezne, a
keep smiling típusú országok még nemzeti versengéseket is folytathatnának az első
helyek megszerzéséért. Csak a nagyon szegény országokban nem volna igazán mosolyognivaló.
De a második kérdés már arra irányulna, hogy "Ön mennyit tudna nélkülözni a GDP-jéből
úgy, hogy nem fagy le a mosoly a szájáról". És bizony még így is maradnának mosolygós
országok, önzetlen emberek, mert tőlük megy előre a világ. És e derűs segítőkészségben
megmutatkozna az országok igazi gazdagsága.
((Ezt az utolsó bekezdést teljesen zárójelbe teszem, de titkon remélem, hogy
a cenzúra nem húzza ki. ...és akkor ezt a mosolyogva is nélkülözhető gazdagságot
rögtön el is kérném, és Dél-Amerikában oktatásra, Indiában családtervezésre, Afrikában
betegségmegelőzésre, Amerikában békére nevelésre, Kelet-Európában környezetvédelemre,
Nyugaton pedig szerény-életmódra-tanításra költeném. Vagy fordítva.))
dr. Dőry István
környezeti nevelő
(Megjelent a Környezeti Nevelési Hálózat c. újságban - 1996/21. szám)
