Ma már lehetséges mindez, hiszen néhány eszközünkkel, például a mobiltelefonunkkal,
a bankkártyánkkal, számítógépünkkel pedig a világhálón mindannyian elektronikus
nyomot hagyunk – mondta Barabási Albert-László fizikus, az MTA külső tagja, aki Villanások – a jövő kiszámítható című kötetében arra kereste a választ: mennyire jósolható az emberi
viselkedés.
Manapság bármit teszünk, annak elektronikusan nyoma van. Az emberek mobiltelefonon
kommunikálnak egymással, így szolgáltatójuk rögzíti, hogy hol és kivel beszéltek.
Vásárláskor egyre többen fizetnek bankkártyával, ezért az is kideríthető, hogy
ki mire költ. A levelezéseinket pedig inkább a világhálón végezzük, nem a postán
keresztül. Ezeket a jelenségeket használta ki Barabási Albert-László hálózatkutató új könyvének írásakor: Villanások – a jövő kiszámítható című kötetében arra keresett választ, hogy az elektronikusan rögzített adatok
alapján megjósolható-e egy emberről például az, hogy egy adott időpontban hol
lesz és kivel.
Az erdélyi származású, ám évek óta az Egyesült Államokban élő fizikus 2003-ban
jelentette meg első, a komplex hálózatokról szóló könyvét, Behálózva címmel. A tizenöt nyelvre lefordított kötet a kapcsolódások általános jellemzőit
írta le, amelyekkel a molekuláktól kezdve az interneten át az emberi társadalomig,
számos hálózat jellemezhető. A Villanásokban egy lépéssel továbbment ennél: egy
hatalmas hálózat, a társadalom történéseinek jósolhatóságát kutatta, az egyéni
cselekvésektől a háborúk kirobbanásáig.
Az egyes ember várható tevékenysége „ijesztő mértékben” jósolható – állítja a
fizikus. Az emberek többségéről 93 százalékos valószínűséggel megmondható például
az, hogy hol lesz holnap délután 3 órakor, aki pedig azt gondolja, hogy ő a kivétel,
az téved, hiszen a hálózatkutató és csapata nem talált olyan embert, akinek viselkedése
legalább 80 százalékosan ne lenne előre jelezhető. A legkiszámíthatatlanabbnak
vélt egyetemista korosztályra még inkább igaz az előre jelezhetőség, az ő tevékenységük
nagyjából 90-95 százalékosan kiszámítható. Ha az ember végiggondolja a napjait,
belátja az adatok hitelességét, hiszen legtöbbünk éjszaka alszik, napközben pedig
a munkahelyén van, délután bevásárol, este megnézi a televízióban a híradót, majd
időben lefekszik. Ahogy a fizikus rámutatott: az embereknek nagyon kevés valódi
szabadidejük van, azt a keveset pedig igen precízen osztják be. A hétvégéket általában
még jobban megtervezik, hiszen az emberek ebbe a két napba sűrítik bele a szülők
meglátogatását és a baráti összejöveteleket vagy a házimunkát. - A megfigyelések
szerint spontaneitást a barátok és az ismerősök visznek az életünkbe, ők mozdítanak
ki minket a megszokott kerékvágásból – mondta Barabási Albert-László.
Az olykor regényszerűen megírt tudományos munka ötletadója és egyik szereplője
Haszan Elahi, egy Bangladesben született, Floridában élő médiainstalláció-művész,
aki rengeteget utazik a világban. Barna bőrével, szőkére festett hajával és furcsa
hangzású nevével Haszan 2001. szeptember 11-e után feltűnt az amerikai Szövetségi
Nyomozóirodának, amelynek munkatársai számtalanszor hallgatták ki a férfit, ok
nélkül, hiszen Haszan nem volt terrorista. Ennek ellenére a művész az egész életéről
beszámolt az FBI-nak, majd később, hogy a hatóságok zaklatása nélkül utazhasson,
már maga jelentkezett a nyomozóknál, és előre közölte úti célját. Mivel Haszan
hozzászokott, hogy élete minden pillanatát megosztja számára idegen emberekkel,
egy idő után létrehozott egy internetes oldalt – amely máig működik -, ahol percre
pontosan, fotókkal együtt dokumentálja az életét. A világhálón keresztül azonban
nemcsak az ő élete követhető nyomon. Barabási Albert-László szerint mindezzel
a modern eszközöket használó embereknek is tisztában kell lenniük: nem árt tudni,
milyen információk nyerhetők az egyénekről. A tudós számára pedig az a fontos,
hogy a megszerzett ismeretek hogyan hasznosíthatók az emberiség javára.
Az egyesült államokbeli Northeastern Egyetemen, valamint a Harvardon dolgozó
Barabási Albert-László nem társadalomtudós, az emberi közösséget csak egy hatalmas,
10 milliós nagyságrendű egyénekből álló laboratóriumnak tekinti. A természettudományok
és a fizika fejlődése mára lehetővé tette, hogy pontos ismereteink legyenek a
Holdról, miközben a szomszédunkról semmit sem tudunk – mondta, de hozzá is tette:
nem az egyéneket akarja megfigyelni. A kutató hangsúlyozta, hogy éppen ezért anonim
adatokat használ, és nem is társadalomtudományi módszerekkel, hanem a fizikusok
kutatási eszközeivel próbálja milliónyi egyéni adatból kiszűrni az általános információt.
Az mta.hu-nak elmondta: azért nyúlt ehhez a témához, mert a technikai fejlődéssel
a hatalmas és igen bonyolult társadalmi háló feltérképezhetővé vált. Ebből a térképből
más hálózatok, például az agy elemi részeinek és egészének működésére is következtetni
lehet, de az emberiség számára is hasznos, ha ismeri saját mozgását. Egy világjárvány
terjedése, kicsúcsosodása például igen pontosan előre jelezhető pusztán a légi
járatok és a tömegközlekedési eszközök utasainak adatai által. Az elektronikusan,
hosszú időn át rögzített adatok előnye, hogy objektívek: az emberek például arra
a kérdésre, hogy ki a legjobb barátjuk vagy ki a legfontosabb számukra, általában
egy tekintélyes embert neveznek meg, mobiltelefonálási szokásaik, levelezéseik
vagy hétvégi programjaik azonban egészen mást mutatnának. Az objektíven nyert
adatok gyakran a megkérdezettek számára is meglepetést okoznak.
-et-
Forrás: MTA
