A programon kilenc ország képviseltette magát: Magyarország, Litvánia, Lengyelország,
Szlovákia, Olaszország, Franciaország, Svédország, Spanyolország és az Egyesült
Királyság.
A vendégek csoportja tizenhárom főből állt – az oktatás különféle területéről:
pedagógiai szakmai szolgáltatók munkatársai, oktatásirányítási szervek képviselői,
gyakorló pedagógusok, tanácsadók. Valamennyien az infokommunikációs technológia
oktatásban betöltött szerepe iránt érdeklődtek vagy azzal foglalkoznak.
A vendéglátó város, Kayseri, közel másfél millió lakossal rendelkező, dinamikusan
fejlődő regionális központ Törökország anatóliai részén. A várost a második világháború
befejeztétől nyugat-európai mintára fejlesztették: a település infrastruktúrájának
alapjait német mérnökök irányítása mellett, a környék szocio-ökonómiai sajátosságait
figyelembe véve alakították ki. A környező falvakból folyamatosan érkező migráció
következtében 2050-re két és fél millióra becslik a város várható lélekszámát.
Tudván, hogy a modern technológiai eszközök oktatásba való bevezetése minden
állam számára létérdek a versenyképesség és a munkaerő-piaci rugalmasság szempontjából,
a török oktatási rendszer résztvevői több éve már folyamatosan keresnek együttműködő
partnereket Európa valamennyi országából.
A tanulmányutat a Kayseri Önkormányzat Oktatási Igazgatósága szervezte. Céljuk
egyfelől az volt, hogy megismertessék a meghívottakkal fejlesztéseiket, és ezáltal
partnerekre találjanak a különböző projektekben; másrészt, hogy megismerkedjenek
az európai államok innovációs gyakorlatával az oktatás különböző szintjein.
A szervezők a legmodernebb oktatási technológiák bevezetése mellett kötelezték
el magukat. Érdeklődésük az oktatás számos területét érintő európai gyakorlat
felé irányult, elsősorban erre a motivációra épült e tapasztalatcsere létrehozása
is. A közvetlen célok mellett láthatóan fontosnak érzik, hogy elért eredményeiket,
sajátosságaikat népszerűsítsék szerte a világon, ezáltal segítve mind a régió
mind az ország felzárkózását a fejlett európai országokhoz.
Amint a tanulmányút munkacíme is jelzi (ICT in our life – IKT az életünkben)
–, a találkozó nagy és általános témát ölelt fel. A szervezők ennek megfelelően,
sokszínű programot állítottak össze. A meglátogatott intézmények jóformán lefedték
a tartomány oktatási rendszerének vertikumát az óvodától az egyetemig, illetve
a „műhelyszinttől” a közigazgatási hivatalig. Az oktatási intézmények mellett
látogatást tettünk a Kayseri ipari parkban és közgazdasági centrumban, amely a
szakképző intézményekkel áll partneri viszonyban.
A bemutatott oktatási intézmények legnagyobb része magán- vagy alapítványi iskola
volt (általános iskola, gimnázium, szakközépiskola, egyetem) a legmodernebb technikai
felszereltséggel és magasan képzett személyi háttérrel.
Az intézményekben megismertettek bennünket az alkalmazott IKT eszközökkel és
metodikával. Valamennyi meglátogatott iskola rendelkezett projektorral, interaktív
táblával, oktató szoftverekkel. Belátogattunk különféle tanórákra több iskolai
szinten.
Mindegyik intézmény jól kialakított PR-stratégiával rendelkezik, többen ajándék
cd-t is adtak a látogatóknak. Láthatóan fontosnak érezték, hogy Európa számos
országából fogadjanak vendégeket, akiket részletes tájékoztató után bocsátottak
el.
A magánintézményekben (szinte függetlenül az iskola szintjétől) az éves tandíj
4-6000 euró között mozog. A magas technikai felszereltség mellett képzett pedagógusok
(közel a fele férfi) foglalkoznak a gyerekekkel. Nagy hangsúlyt kap a nyelvoktatás
(heti hat angol óra), valamint a hazafias nevelés (szerte Törökországban). A tanulók
sorsát általában nyomon követik, így tudható, hogy az egyik általános (magán)iskola
növendékeinek 95%-a jelenleg egyetemen tanul.
Az iskolában kiemelt szerepe van a művészeti nevelésnek és a környezettudatosságnak
is. A hulladékot szelektíven gyűjtik, és évente kiállítást rendeznek a hulladékokból
készített „műtárgyaknak” (pl. nemez-szerű anyag a papírhulladékból). Külön sakk-órán
fejlesztik a diákok gondolkodását. Az osztályok létszáma – szemben az állami iskolákéival
– ritkán haladja meg a 25 főt.
A szervezők, illetve a vendéglátó intézmények vezetői részéről csaknem minden
intézményben hallhattunk bemutatkozó előadást, átfogó tájékoztatást. Első nap
a török oktatási rendszer került ismertetésre a fő szervező részéről. Találkoztunk
a Kayseri oktatási igazgatóság elnökével, ill. fogadott bennünket a polgármester-helyettes
is, aki többek között bemutatta a város európai uniós projektjeit a nők oktatásba
való bevonásáról és munkába állításáról.
Valamennyi résztvevő előadást tartott az előre megadott szempontok alapján, melyben
a helyi oktatási rendszer bemutatása mellett az IKT oktatásban betöltött szerepe
kapott fő hangsúlyt. Hazánk részéről a KOM-PASSZ pályaválasztási program került ismertetésre.
A vendégek által tartott előadásokból hamar kiderült az is, hogy az IKT elterjedtsége
és oktatási gyakorlatba ágyazottsága korrelál az országok gazdasági fejlettségével.
Érdekes tanulság, hogy azokban az országokban, ahol az informatika önálló tantárgyként
létezik (ezek elsősorban a közép- ill. kelet európai államok), a más tantárgyat
oktató pedagógusok kevésbé érzik feladatuknak az informatikai eszközök alkalmazását
és a diákok e téren való segítését – mondván, hogy ez a számítástechnika tanár
feladata. Ez alól leginkább a nyelvtanárok kivételek, akik gyakrabban alkalmaznak
technikai eszközöket.
Figyelemre méltó példa, hogy az Egyesült Királyságban évek óta meghatározott
pedagógiai szakmai szolgáltatásként létezik az IKT eszközök használatának elősegítése
gyakorló pedagógusok számára, tanácsadás formájában. Ez kiterjed mind a modern
eszközök alkalmazására (pl. digitális toll, interaktív tábla), mind a digitális
tananyag összeállítására (pl. powerpoint template-ek), mind pedig oktatási szoftverek
használatára. A tanácsadásnak létezik online formája is (chat-szoba), de működik
e-mailen, telefonon és személyesen is.
Számos nagyobb (és fejlettebb) ország régebb óta alkalmaz elektronikus naplót,
„ellenőrző könyvet”. Ezek tartományonként (vagy iskolatípusonként) eltérőek, nem
kompatibilisek egymással. Az újonnan kialakított török rendszer (e-Okul) azonban
kezdettől tudatosan helyet ad minden specialitásnak, ezért országosan egységes.
Néhány országban (pl. Svédország) több helyen használják az ingyenes fájlmegosztó
rendszereket tananyag küldésre (pl. Picasa), ill. vannak példák (Skype) videokonferenciákra,
video-konzultációra pl. egyéni tanulmányi programok esetén. A diákok gyakran kapnak
olyan feladatot, melyet blog-felületen tehetnek közzé.
A legtöbb nyugati államban cél mind az iskolák, mind a tanulók digitális eszközökkel
való felszerelése minél szélesebb körben (pl. Spanyolországban a School 2.0 program
keretében a felső tagozatos tanulók netbook-kal való ellátása) – persze, emellett
a „digitális írástudásuk” fejlesztése is.
Érdekes megfigyelés volt, hogy szinte valamennyi résztvevő szerint az önkéntes
tapasztalat- ill. tananyag-megosztási hajlandóság alacsony a tanárok körében (ez
leginkább a régi szocialista országokban tűnik jellemzőnek). Nem meglepően, az
idősebb pedagógusok ellenállóbbak (vagy legalábbis, kevésbé motiváltak) új technikai
eszközök kipróbálásával és gyakorlatba ültetésükkel szemben.
A jól felszerelt gazdag államokban is érvényes, hogy – bár gyakoribbak az interaktív
táblák, „szavazógépek” –, ott is csak részben használják ki az eszköz adta lehetőségeket
(pl. leginkább vetítenek a Smart board-ra, vagy „fehér táblaként” írnak rá).
Legtöbb országban nem létezik „IKT szakértő” tanári képesítés ill. ilyen irányú
kötelező továbbképzés – többek szerint ez is eredményezheti a módszerek iránti
viszonylag alacsony motivációt.
A program összeállításával kapcsolatban talán azt az egy kifogást lehetne említeni,
hogy a meglátogatott intézmények egyáltalán nem voltak reprezentatívak a törökországi
valóságra nézve: szinte mindegyik magánkézben levő, elitképző intézmény volt,
holott igen hasznos lett volna látni átlagos, „mindennapi” iskolákat is.
A szervezés szinte valamennyi elemében kifogástalan volt: a programok tartalma,
az elemek sorrendezése, a tolmácsolás, az időbeosztás és pontosság, a szakmai
és szabadidős elfoglaltságok aránya egyaránt. Külön említést érdemel a szervezők
vendégszeretete és figyelmessége, mellyel a szakmai szempontok mellett gazdag
kulturális élménnyel ajándékozták meg a látogatókat.
A résztvevők megegyeztek abban, hogy előrelépéseikről, innovációs ötleteikről
a továbbiakban is tájékoztatják egymást, így a tapasztalatcsere remélhetőleg –
ha „virtuálisan” is – folytatódik majd.
Gebauer Ferenc
pszichológus
MFPI
