A Szinyei Merse Pál Gimnáziumban hosszabb ideje együtt dolgozó Jáki Gábor történelemtanár,
Seregy Stella könyv-és médiatáros, valamint jómagam (a magyartanár) – összeszokott
tanári teamet alkotunk. Az idei nyár alkalmat kínált egy már korábban felmerült
gondolat megvalósítására: Hommage à ZRÍNYI. Ki hinné, hogy a nyári szünetben Zrínyivel terhelhetők a diákok?
A TÁMOP 3.2.4. pályázata mégis kedvezett a Zrínyi-témakör feldolgozásának. Lázas anyaggyűjtésbe
kezdtünk: „mindent a Zrínyiekről” - krónikák, források, jegyzetek, irodalmi alkotások,
társművészetek, kutatások stb.
Az elkészült pályamű kipróbálására a Vend-vidék festői környezetében, egy kis
lélekszámú, szórt településen, Orfaluban került sor. Ott üdezöld fák, virágzó,
illatozó rétek, jókedvű, dolgos falusi emberek fogadják a Budapestről érkezőket.
Van néhány nevezetessége is a településnek: például a szoknyás harangláb, a
hatalmas majorok, a Szala menti tanösvény, vagy a Határőrizeti Múzeum Apátistvánfalván,
a szomszéd faluban. S ha már a nevezetességeknél tartunk, Jáki Gábor Orfalu tiszteletbeli
polgára címmel kitüntetett kollégánk. (Engem az a tény is némi büszkeséggel tölt
el, hogy az ő több száz kilométert megtett túrabakancsa az apátisvánfalvi kocsma
ablakában bekeretezve – mint kiállított tárgy – „hirdeti”, mi mindent érdemes
ezen a környéken bejárni.)
Az Édenbe költözést megelőzően az alábbi kérdések izgattak bennünket:
Hogyan él napjainkban Zrínyi alakja a 14-16 éves diákokban? Hogyan él a társadalomban?
Eleget foglalkozunk-e azokkal a nemzeti jelentőségű hősökkel, akiket példaképként
kellene tanítanunk s elültetnünk a diákok lelkében?
Tudunk-e valamit kezdeni a diákok megváltozott olvasási szokásaival?
Hogyan lehet mind jobban érdekeltté tenni diákjainkat az információszerzésben
IKT-s eszközök értelmes felhasználásával?
– Válaszaink megoszlottak.
Valljuk be, e témakört tanítjuk (NAT [1]) magyar irodalomból, történelemből,
Zrínyiék valahogy mégis kicsúsznak a mai diákok olvasmányélményei közül.
Hogyan lehetne élményszerűen valami értelmeset mégis megtanítani róluk?
Kézenfekvő volt Mikszáth Kálmán Új Zrínyiász c. műve, illetve azok a versek, történetek, festmények, amelyek a Zrínyi családról
keletkeztek, s különféle legendákban, népénekekben, számos műalkotásban fennmaradtak.
Ekkor még nem sejtettük, miként fog igazolódni a szükségszerű és a véletlen összekapcsolódása,
mely tovább építette amúgy kereknek, teljesnek álmodott programunkat. Mert az
általunk választott időpont véletlenszerű volt.
Aszfalt helyett virágzó rétek
2010. július 25-én a reggeli órákban kigördültünk a Déli pályaudvarról, előbb
Szombathelyre, majd onnan tovább a Szentgotthárdra közlekedő vonattal. Mindenki
nyári élményeit mesélte, majd kis idő elteltével diákjaink Gábor feladatlapjaival
birkózhattak. A vonat útvonalát és az állomásokat kellett jelölniük, hogy megtapasztalják,
hogyan lehet eljutni hazánk legtávolabbi, délnyugati csücskébe. A MÁV jóvoltából
elég időnk maradt a magyar tájak feltérképezésére. A kétperces átszállási idő
azonban bárki számára bravúros mutatvány lehetett volna, nemhogy a mi heterogén
összetételű, ábrándos lelkű kamaszkáinknak, akik - feltehetően a távoli vidék
esetleges kellemetlenségeit enyhítendően – tetemes csomaggal keltek útra. (Lányoknál
a megfelelő sminkkészlettel, hajszárítóval, kedvenc 2,5 literes üdítőkkel, Zrínyi-könyvekkel
púpozott pakkal. Fiúk esetében némi energiapótlóval, például táskából kilógó szalámival,
túrabakanccsal.) A trupp legalább olyan rémesen festett, mint Mikszáth Új Zrínyiász
c. regényében a hirtelen feltámadt Zrínyi-hősök. Nekilendültünk, átrohantunk az
aluljárón, fel az első vágányhoz.
Kat-kat-kat - ez már a szentgotthárdi vonat! Teremtődő parafrázis: a budapesti
gyerekek nagyjából olyan időutazásra indultak, mint a Zrínyi-hősök Dombóvárról
Budapestre. Mi velük ellentétben: a nagyvárosi forgatag helyett az érintetlen,
szép természetet fürkésztük; feltúrt aszfalt helyett a virágzó réteket, a természetben
megbúvó kristálytiszta tóká[2]kat vagy a kástu[3]kat, Margit néni dédelgetett
őzsutáját, éretlen, fanyar gyümölcs helyett az érett, mézédes ringlót, s az éles
levegőt, mely este 23 óra után már nem tudta lábon tartani a legelszántabb fiúkat
sem.
A tábor a néhai Mesics Pista bácsi portáján áll, akinek – a temetőn áthaladva
– csendes köszönömöt suttogunk el, s visszatérve is minden alkalommal megállunk
egy-egy percre a sírjánál. Az ő valamikori otthona a Vend-vidék egyik jellegzetes
parasztépülete a megfelelő gazdasági egységekkel, amelynek ma már új ura-gondnoka
Lajos, a nagy pecás, avanzsált tábori szakács. Segítőként a harmadik szomszédból
Sárika néni is meg-megjelenik; újságolvasással kezdi a takarítást, s akire a faluból
rákérdezünk, arról két perc alatt meg is tudunk mindent.
– „Látták, a Margiték macskáin nemzetiszínű szalag van. Volt az őzön is??? –
választ sem várva – majd lesz azon is!"
Nagy nehezen felseper, elviszi a moslékot; mert ez olyan hely, ahol semmi sem
mehet kárba. A fenyvessel határolt tábort alul és jobbról erdő övezi, délen megerősített
magaslessel, ahonnan a szarvasok mozgása kifigyelhető. Szúnyog a tűrésküszöb szintjén,
kullancs elvétve, darázs és bögöly azonban bőséggel. A fenyves illata, a csend
és a növények üde zöld látványa a tiszta kék égbolttal mindenkit elvarázsolt,
s felcsigázva várták a programot.
Hommage à ZRÍNYI
E cím köré olyan négy modulból álló tanegységet építettünk, amelynek mindegyike
önállóan is teljes egészet alkot, tehát elvégezhető külön-külön is, de szerintünk
így, együtt a legnagyszerűbb. Feldolgozható akár olvasótábori, napközis, szakköri,
kollégiumi, könyvtári foglalkozás keretében, de alkalmazható projektorientált tanulási folyamatként is. A programról részletes Tanári kézikönyvet készítettünk, amelyből akár egy rendőr is levezényelheti a
tananyagot.
Délelőtt tartottuk a foglalkozásokat, délután kirándultunk. Csütörtökön megfordítottuk
a sorrendet, mivel autóbuszt béreltünk, hogy Ausztriába átutazva mi, kései hadvezérek
is meg tudjuk tekinteni a szentgotthárdi csata színhelyét.
Az osztrákok nemzeti büszkeségtől vezérelve szép kis múzeumot rendeztek be, olyat,
ahol végre a laikus is megértheti, hogy mi történt 1664. augusztus 1-jén. A Montecuccoli
vezette keresztény csapatok (köztük jó néhány magyar hadvezér is: Esterházy Pál,
Csányi Bernát, Nádasdy Ferenc, Ampringen János Gáspár – milyen kár, hogy őket
az oktatófilm egy szóval sem említi!) összecsaptak az Oszmán Birodalom Köprülü
Ahmed vezette hadseregével. A mohácsi 1526-os és a mezőkeresztesi 1529-es ütközet
után ez volt az a csata, amelyben az európai egyesített had győzni tudott a török
felett. Fennmaradt festmények, grafikák jeleneteit összeillesztve egyórás filmvetítéssel
demonstrálják, miként mehetett végbe az a heroikus küzdelem, amelyben a megáradt
Rába patak - mint deus ex machina – a menekülő törökök koporsójává vált.
Akkor még nem tudtuk, hogy 2010. július 30. és augusztus 1-je között ott Szentgotthárdon
egy másik rendkívüli eseménynek is szemtanúi lehetünk. A Pannon Kapu Kulturális
Egyesület nyolcadik alkalommal rendezte meg az e csatának emléket állító Szentgotthárdi
Történelmi Napok rendezvénysorozatot, amelyben a rendezvény jelképévé vált Gotthárd
barát színpadra szólította a főszereplőket, Raimondo Montecuccoli tábornagyot
és a császári seregek főparancsnokát, Köprülü Ahmed nagyvezírt, hogy a főtéren
– most már csak úgy a tradíció védelmében – csapjanak össze a seregek. Ezt követően
mi is szájtátva néztük a Szent Sebestyén íjászkör látványos bemutatóját.
Nem kétséges, a tanulás annál intenzívebb, minél jobban előkészített a megvalósítandó
program, minél több érzékszervet kapcsol be a tanításba, s minél tervezettebb
az oktatási folyamat. Ráadásul ott vannak a technikai eszközök. Google-kereséssel
megnyílik az információk tárháza! Nem kell félni, nem kerül ki a középpontból
a tanítás-tanulás folyamata, csupán érdekesebbé, konstruktívabbá válik általa.
A számítógéptől nem óvjuk diákjainkat, sőt szeretnénk megtanítani, hogyan lehet
hasznos információkhoz jutni.
A konstruktív pedagógia jegyében
Zrínyi Miklós költő és dédapjának, az ugyancsak Zrínyi Miklós névvel ismertté
vált hősnek az alakja néhol összekeveredik a diákok fejében. Ki rohant ki, és
ki írta a Szigeti veszedelem című művet?
– Jaaaaaaa?
– Igen, szükséges a két név szétválasztása, ugyanakkor érdemes az azonosságokat
is összegyűjteni, hiszen mindketten horvát-dalmát származásúak, királyhűek, a
haza védelmében elkötelezettek, s a török ellen vezettek hadat, saját koruk kiemelkedő
személyiségei. Ráadásul mindkettejük halála is különös: egyik kirohan maroknyi
seregével, de egy biztos, a várat önként fel nem adja, míg a másik egy ostoba
vadászbaleset áldozata lenne? A gyerekek nyomozhattak és állást foglalhattak a
fennmaradt források részleteit megismerve. Aztán jó kétszáz év elteltével zseniális
remekmű készült, az Új Zrínyiász (1898) c. regény. Mikszáth Kálmán eljátszott a gondolattal: Mi lenne, ha életre
kelnének a haza legderekabb fiai? Pethőné Nagy Csilla 11. osztályos irodalomkönyvében
arra hívja fel a figyelmet, hogy a korok tükröt tartanak egymásnak, egyikben látjuk
a másikat, és fordítva: hiszen másként látja dédapját Zrínyi, a barokk költő és
utód, és másként a XIX. században Mikszáth Kálmán. Milyen érdekes beszédtéma a
hogyanok kibontása. Dramatikus játékkal előadtuk a regény érdekes jeleneteit;
a mű elemzését pedig a szöveg- és médiaműfajok, valamit a retorika felől közelítettük
meg.
A csoportok önálló szereposztással, egyszerű kellékekkel rövid, rögtönzött jeleneteket
produkáltak:
-
Ribillió az Operában
- A négyfős Történelmi Társulat tanácskozása a dombóvári rejtélyről
- Ebéd Rózeréknél
- Perényi Miksa megleckéztetése
- Zrínyi-hősök és a technika stb.
A tanári magyarázat, a személyes bemutatás vagy előadás nélkülözhetetlen volt.
A Zrínyi-könyvek, valamint a Zrínyi-művek megbeszélései szemléltetéssel történtek.
Igyekeztünk tágabb teret adni a tanár-tanuló közös munkáját előtérbe helyező beszélgetéseknek, kérdéseknek, kérdezve
kifejtésnek, vitának. A diákok számos feladatot egyénileg oldottak meg, pl. feladatlappal,
differenciált feladattal, játékkal. Az egyéni munkaformák gyakorlására, gyakoroltatására,
a fokozatosság elvére mi is ügyeltünk.
A feladatok között akadtak egyszerű, összetett és bonyolultabb, sőt több képességet
igénylőek is. Összegezve: igen jól hasznosítható volt a drámapedagógia, a kooperatív
tanulási technika, a differenciálás, az egyéni fejlesztés és a projektmódszer.
A program szakmódszertani bázisát Pethőné Nagy Csilla könyvére [4] építettük.
A konstruktív pedagógia és a befogadásközpontú irodalomelméleti iskolák szemléletét
közvetítettük, méghozzá úgy, hogy az irodalomtanítás módszertanának számos interaktív
és reflektív technikáját is megtanítottuk. A tanulásszervezést a konstruktív
pedagógia RJR modelljének terminusaival, így a Ráhangolódás – Jelentésteremtés – Reflektálásháromlépcsős fázisával igyekeztünk megteremteni. Használtuk a pókhálóábra, a
fürtábra, a kettéosztott napló, az asztalterítő, a névlánc, a jellemtérkép, a
játékkártya, a kreatív írás, az ötletbörze, az interjú, a jóslás, a levelezés,
a kvízjáték, a drámajáték stb. módszerét, melyek által nemcsak a tanulók tudása
mélyült, de a tanulás is játékká vált.
Az Új Zrínyiász c. mű lehetőséget adott arra is, hogy egyszerű szónoki beszédek
is szülessenek. Előtte diákjaink még azon is vitatkoztak, vajon milyen a jó szónok.
Ha nem is értük el Quintiliánus és Ciceró eszményét, azért az alábbi témákkal
remek perceket szereztünk egymásnak:
- Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter levelének felolvasása – pátosszal előadott
tanácsadó beszéde
- Köszöntő beszéd Zrínyiék Budapestre érkezése alkalmából – lelkes, alkalmi beszéd
- Parlamenti felszólalás, hozzászólás – tanácsadó beszéd
- Zrínyi beszéde a katonáihoz – alkalmi beszéd
Célunk volt az is, hogy a diákok szerezzenek jártasságot a magyarországi barokk
kultúra és irodalom megismerésében, továbbá Internet segítségével töltsenek le
irodalmi, képzőművészeti, zenei stb. Zrínyi-ábrázolásokat!
a, a képzőművészetben talált leggyakoribb letöltések:
Szubaritsch György rézmetszete Zrínyi könyvének címlapjához
Zrínyi Miklós apoteózisa (olajfestmény, 16-17. század fordulóján)
Barabás Miklós Zrínyi Miklós (1842, Kiscelli Múzeum, Budapest)
Zrínyi Miklós halála (Ismeretlen német mester rézmetszete 1664-65)
Zrínyi a szigetvári hős (rézmeszet 1665)
Johann Peter Kraft Zrínyi kirohanása (1825, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
Zrínyi Miklós képmása (Jan Thomas olajfestménye)
Orosz István grafikája Zrínyi Mikósról (másolat)
Metin Yurdanur: Zrínyi Miklós és Szulejmán (1994. Szigetvár)
Kőszeghy Gyula: Zrínyi Miklós (1926. Pécs)
Somogyi József: Zrínyi Miklós (1968. Szigetvár)
Makrisz Agamemnon: Zrínyi-emlékmű – Szigetvár a kórház előtt; anyaga vörösréz lemez, készült: 1988
b, a lírai művek köréből:
Baka István: ZRÍNYI,
Babits Mihály: Zrínyi Velencében,
Kereszthury Dezső: Zrínyi
Kölcsey Ferenc: Zrínyi dala (1830),
Kölcsey F.: Zrínyi második éneke (1838)
Vörösmarty Mihály: Zrínyi, a költő
c, zenei feldolgozások:
Történelmi rock-musical is készült Zrínyi 1566 címmel Zrínyi Miklós születésének 500. évfordulója tiszteletére. Rendezte: Moravetz Levente - Zene: Balásy Szabolcs, Horváth Krisztián, Papp Zoltán.
Dohnányi Ernő (1877-1960) 1896-ban Zrínyi nyitányt írt, Kodály Zoltán szimfónia-méretű kórusművet: Zrínyi szózata. (1954) címmel.
(Sajnos minden igyekezetünk ellenére sem tudtuk a Zsurzs Éva rendezte Zrínyi (1973) című filmet beszerezni.)
Kiállítás a fészerben
Darvas Lilla gyűjtése mindenkit lenyűgözött, s ugyancsak ő, valamint Solymos
Enikő, Porkoláb Flóra, Pánti Zsuzsi és Bögre Dorina voltak azok, akik a legérdekesebb
Zrínyi-portrékat készítették. Különféle technikákkal (nemcsak grafika, hanem zsírkrétarajz,
termésekből applikált) különleges alkotások is születtek. Ezt követően a fészerben
berendeztük a kiállítást, s hogy szónoki rátermettségét ki-ki bizonyíthassa, csoportonként
egy-egy fő megnyitotta a tárlatot. Ekkor már ismerték a karikatúra, a humor és
az irónia fogalmát, szerencsére a rögtönzött nyitóbeszédek szellemesek voltak.
Kiss Patrik, Lengyel Balázs, Solymos Enikő és Darvas Lilla voltak a prominens
szónokok.
Zrínyi Miklós alakja legyen számunkra jelkép, a magas erkölcsiség megtestesítője
– ezt igazolják Kölcsey, Vörösmarty, Babits, Baka István versei, ill. a Zrínyi
alakját ugyancsak megőrző prózahagyomány.
Az egymásra épülő feladatsorok igazolták, hogy szeretnek a gyerekek csoportban
dolgozni. A közös cél érdekében a véletlenszerűen összekerült társak egymást kölcsönösen
segítve bizonyították kitartásukat, az időkorlátok miatt önállóan osztották meg
a feladatokat, jól boldogultak. A kooperatív tanulás remek dolog, s közben új
barátságok is szövődnek.
Egyszerű szövegalkotásokkal a tanulók íráskészsége és helyesírása is fejleszthető
volt, a foglalkoztató füzetben javítottuk, majd egyénileg is megbeszéltük a vétett
helyesírási hibákat. A kifejező és értő olvasás gyakorlása számos játékos feladattal
történt, természetesen azzal a szándékkal, hogy mindez hozzájáruljon az olvasásszeretet
kialakításához, a diákok olvasóvá neveléséhez. Reflektáltunk a mű fókuszában álló
jelenségekre, fejlesztettük a diákok fogalmazókészségét és kommunikációs képességét,
összességében teljes személyiségüket. Pedagógiailag a tanuló konstruktív életvitelre való felkészítése, a társadalomban
kívánatos morális, önfejlesztő, értékóvó magatartásának kialakítása volt a cél.
A közel százoldalas kézikönyv feladatait nem tehetem itt közzé, de akit érdekel
a reflektív gondolkodás fejlesztése, a gondolkodtatás, a támogatott felidézés,
fogalmi kapcsolatok grafikus megjelenítése, a médiaműfajok gyakoroltatása, alapvető
könyvtári ismeretek elsajátíttatása, továbbá említett módszereink, tanításunk
rendhagyó, játékos formái, azoknak ajánljuk Hommage à ZRÍNYI c. munkánkat.
A napok azt igazolták, hogy igazi örömet az jelent, ha diákjainkat a nonformális
képzésre tudjuk hangolni, s ily módon képessé tesszük őket az önálló ismeretszerzésre.
Hosszú távon az önművelést igényelt szokássá, életmóddá fejlesztjük, s akkor kimondhatjuk
a bűvös szót, az élethosszig tartó tanulást. Arra ügyeltünk, hogy jó arányban
maradjon a tanulás és a szabadidő-felhasználás!
Eredmények
Végezetül nézzük, a program során elsajátítandó kompetenciák (ismeretek, fejlesztett képességek, attitűdök) megvalósulását, amelyek a program
befejezése után nyilvánvalóvá váltak:
- A résztvevők elolvasták, megértették Mikszáth Kálmán Új Zrínyiász c. művét. A
legkedveltebb részleteket elmesélték, és a műről ajánlást, recenziót írtak.
- Vitaszellem alakult ki közöttük az olvasottakról, álláspontjukat megtanulták
megfelelő érvekkel alátámasztani, ill. cáfolni. Megismerték a különbséget a „meggyőzni”
és a „legyőzni” fogalmak között.
- Fejlődött mind a szövegalkotó, mind a szövegértő képességük.
- Megfelelő módszertani előkészítés után képessé váltak az adott műfajnak megfelelő
szóbeli és írásbeli szövegek alkotásra. Önálló alkalmazás szintjén készítettek
önéletrajzot, írtak szócikket és szónoki beszédet, kiállításra ünnepi beszédet.
- Felismerés szintjén, kritikai hozzáállással tájékozódtak a neten elérhető anyagok
között.
- Megismerték a költő Zrínyi Miklós főbb műveit, haditetteit, sikereit, sorsát,
halálát és a dédapa, Zrínyi Miklós hőstettét, halálát.
- Megismerték a barokk kor művészeti sajátosságait.
- A megismert személyiségjegyek, tulajdonságok alapján különféle Zrínyi-ábrázolásokat
készítettek.
- Megtanultak különbséget tenni lényeges és lényegtelen között.
- Igyekeztek véleményüket, önálló álláspontjukat kialakítani, azt írásban és szóban
kreatív módon kifejezni.
- Egyszerű szerepek, jelenetek felolvasására, megjelenítésére, színrevitelére vállalkoztak.
- Megoldottak különféle kvízeket, rejtvényeket; memóriagyakorlatokat végeztek.
- Irányítással képessé váltak új ismeretszerzésre, az információ feldolgozására,
rendszerezésére, kulcsszavak kiemelésére, ábrába rendezésére, szavak, gondolatok
felidézésére képek, ábrák segítségével.
- Megismerték, gyakorolták az anyaggyűjtés, a szöveg-átalakítás, a kiemelés, a
rangsorolás, a vázlatkészítés, jellemtérkép készítésének módját.
- A megtanult könyvtári ismereteket használták: bibliográfiai hivatkozást készítettek,
megnevezték a könyv részeit, szócikkeket kerestek lexikonokban, szótárakban, gyakorolták
a hivatkozást és az idézés formáját.
- A jövőben könnyebben nyúlnak hozzá bármely szöveghez, hiszen megtanulták, miként
lehet bővíteni, tömöríteni, a lényeges gondolatokat kiemelni, arról vázlatos felelettervet
készíteni, s az alapján összefüggő beszédet alkotni.
A heterogén csoportokban foglalkoztatott 14-15-16 éves diákok alkalmassá váltak
a kooperatív tanulásra, az önellenőrzésre, az értékelésre. Elsajátították az önértékelés, a javítás, ill. korrekció különféle formáit.
Eszközigényünk minimális volt, alkalmazott értékelési módszereink azonban változatosak:
Program közben alkalmaztuk a formatív, az egyéni, a csoportos, valamint az önértékelést.
Minden modul végén a diákok kérdéseink alapján maguk is átgondolhatták az elvégzett
munkát, s nyilatkozhattak, akarják-e folytatni azt. Önmagukat és a csoportot
is osztályozhatták.
A jól végzett munkáért zsetonokat (műanyag számolókorongokat) osztottunk, amelyekkel
a tábor utolsó napján „tábori ajándékokra” licitálhattak.
Meglepő volt számunkra, hogy milyen reálisan látták azt, ki hogyan vette ki részét
a munkából.
Mind a program, mind az egyes modulok végén a tanárok is értékelték az elvégzett
munkát. Az értékelés tartalma a modul tananyagának feldolgozására, a gyakorlati
feladatvégzésre, a létrehozott produktumra irányult.
Értékelési szempontnak számított a munkavégzés minősége, a véleményalkotás önállósága,
az együttműködés foka, az egyéni ötletek, az önbizalom, a vállalkozás mértéke,
a kitartás, a vitakészség, a megalapozott ítéletalkotás stb.
Az értékelés után a csoportban is és önállóan is fel kellett dolgozni a bírálatot;
előfordult, hogy korrigálni, javítani kellett a beadott munkákat.
Az értékelőlapok az alábbi kérdéseket tartalmazták:
1. Mely feladato(ka)t végezted legszívesebben? Indokold meg, miért!
2. Milyen új ismereteket szereztél? Néhány kulcsszóval írd le ezeket!
3. Milyen segítséget kaptál a csoporttársaidtól? A tanáraidtól?
4. Szívesen folytatnád tovább a munkát? Röviden indokold a válaszodat!
5. Ha a munkádat osztályoznod kellene, hányas osztályzatot adnál magadnak? Hányast
adnál a csoportnak?
6. Miben szeretnél még ügyesebb lenni?
A hatékonyság érdekében tanulóinkkal alapvetően pozitív kapcsolatot építettünk
ki. Hittünk diákjaink kreativitásában, nyitottak voltunk, bizalmat sugároztunk,
és nap mint nap a megújulás, a fejlődés lehetőségét kínáltuk. Igyekeztünk szárnyakat
adni szóval, tettel, tekintettel vagy csak a mosolyunkkal.
Szombaton este a tábortűz kialudt, valamennyien a visszatérés reményében vettünk
búcsút Orfalutól.
Budapest, 2010. szeptember 15.
Csekő Györgyi
A Szinyei Merse
Pál Gimnázium magyartanára
[1] NAT: A 9. osztályban: Portrék a magyar barokk irodalomból – Zrínyi Miklós
munkásságához, 11. osztályban: Portrék a magyar szépprózából – Mikszáth Kálmán
egy regényéhez köthető, a tanítandó fogalmak közül pedig: barokk, példázat, eposz, eposzi kellék katarzis, szonett, alakzat, trópus, körmondat,
legenda, irónia, ironikus, humor, szatíra, karcolat, anekdota, jelmondat, epilógus
kifejezéseket értelmeztük. A magyar nyelvi NAT-elvárások ettől jóval árnyaltabban
vannak jelen, hiszen a kulturált nyelvi magatartás, a szövegértés, szóbeli és
írásbeli szövegalkotás átfogja az egész munkát. A 9. osztályos tananyagból a szövegtípusokat,
a 10. osztály tananyagából a retorikát emeltük be. Történelemből 10. osztályban:
Magyarország története a kora újkorban c. fejezet tárgykörében jelenik meg Zrínyi
Miklós alakja. A barokk korstílus stílusjegyeinek ismerete egyaránt megjelenik
az irodalomban, a történelemben és a művészettörténetben.
[2] Tóka: (az Őrségben) mesterséges, elkerített tó.
[3] Kástu: (régies nevén fölkástu) Olyan jellegzetes őrségi épület, amely egyszerre volt éléskamra és jószágélelem tárolására alkalmas építmény.
[4] Pethőné Nagy Csilla: Módszertani kézikönyv. Budapest : Korona Kiadó, 2005.
