Az előadó először a kompetenciaelmélet felől közelített a témához. Mivel a személyiség szorosan kapcsolódik a kompetenciaalapúsághoz, a kompetenciaalapú tanterv hátterében egy olyan személyiségelmélet húzódik, mely a kompetenciákat (személyes, kognitív, speciális, szociális) jelöli meg. Ezekre építve a komponensrendszerként értelmezve komplex képességek, készségek és rutinok hierarchikus rendszerét használja. A kompetencia meglévő, teljesítményképes tudást feltételez, ebből következően az értékes, érvényes, hasznosítható tudás egyik kategóriája.

A NAT kulcskompetenciái között megtaláljuk az esztétikai–művészeti tudatosságot és kifejezőképességet. Az oktatási folyamat alkalmazza az együttműködő (kooperatív) tanulási technikákat, az önálló kezdeményezőkészséget, az alkotóképesség előtérbe állítását stb.

Az előadó beszélt arról is, hogy a hátrányos helyzetű, vagy sajátos nevelési igényű tanulók oktatási feladatai nem oldhatók meg a speciális tanulásszervezeti formák megváltoztatása nélkül.

A NAT életkorilag négy szakaszra bontja a vizuális nevelést. A művészetek műveltségterület alapja a kultúra, melybe a környezet is beletartozik. E területek közös jellemzője az értékközvetítés, az értékek megőrzése, továbbá az, hogy aktív befogadásra, illetve alkotásra késztessenek. A művészetekkel való foglalkozás hozzájárul az észlelés érzékenységének, a kifejezés árnyaltságának fejlesztéséhez is.

Az előadó a művészeti nevelésen belül a tehetséggondozásról is beszélt: fogalmáról, tartalmáról (befogadói és alkotói), kreativitás és a tehetség kapcsolatáról, milyen tényezők játszanak szerepet kialakulásában, miről lehet felismerni a tehetséges gyermeket, a különböző tehetségfajtákról.

Beszélt a tehetséges gyerekek fejlesztésének lehetőségeiről: ilyen a speciális csoportba való irányítás, szakköri tevékenység, differenciálás, bemutatkozási lehetőség biztosítása, versenyek stb.

A foglalkozást a „Vélemény – ítélet – értékelés a művészeti oktatásban” elnevezésű játék zárta.